Bécstől Budán át Belgrádig verték a törököket

Ezek a sikerek ösztönözték arra IV. Mehmed szultánt, hogy 1683-ban Kara Musztafa nagyvezírt a Habsburg székhely, azaz Bécs ellen vezényelje.

Erről az összecsapásról, illetve a következményekről tartott előadást nemrég Szekszárdon, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum könyvtártermében dr. Domokos György hadtörténész. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum bécsi kirendeltségének vezetőhelyettese a Híres ostromok című sorozat újabb állomásán európai összefüggésekbe ágyazva mutatta be azt a folyamatot, mely a Habsburgok megerősödését és ezzel együtt a török összeomlást eredményezte.  

A mintegy nyolcvanezres oszmán sereg ugyanis Bécs alatt súlyos vereséget szenvedett és menekülésre kényszerült. Ezt követően Esztergomot is sikerült visszavívni a töröktől. A keresztény győzelmek hatására a  XI. Ince pápa kezdeményezésére  1684-ben megalakult Szent Ligához Európa több állama is csatlakozott.

Lotaringiai Károly, valamint Miksa Emánuel bajor választófejedelem vezérletével a keresztény csapatok, már magyar területen, egymás után foglalták vissza a törökök által megszállt erősségeket. A Szent Liga ostromgyűrűje 1686-ban zárult be Buda körül. Az egykori magyar fővárost  1686. szeptember 2-án, két és fél hónapig tartó megvívás után vették be a felszabadító csapatok.

Ez a vereség annyira megroppantotta a törököket, hogy 1688-ban már Magyarország egykori déli kulcsa, Nándorfehérvár – Belgrád – is a keresztény erők kezébe került. A további előrenyomulást azonban lefékezte, majd megakasztotta a külpolitikai helyzet kedvezőtlen fordulata. XIV. Lajos francia király, nem utolsó sorban a gyors Habsburg térnyerés láttán, a nyugati határon pusztító támadásba kezdett a délkeleten lekötött császáriak ellen. A török birodalom egy időre lélegzethez jutott.