Emma Straub: Holnap ilyenkor

A könyv főhőse, Alice beleragadt a saját, langyos kis pocsolyájába, ami egy idő után már túlságosan kellemes és biztonságos ahhoz, hogy elhagyja. Míg körülötte az évek során mindenki elköltözött, családot alapított, karriert épített, addig ő megrekedt a kamaszkora díszletei között. Van egy kiszámíthatóan unalmas, de biztos állása (a volt középiskolájában), egy csodálatos barátnője (akinek a gyerekei lekötik minden idejét), és mindig van kivel ágyba bújnia (de a kötöttségek ijesztőek). A lelke mélyén érzi, hogy nem olyan teljes az élet így. Hogy lehetne másképp. Hogy lehetett volna másképp.

Alice szeretett apja, Leonard Stern világhírű sci-fi író, és haldoklik – az okot nem tudják, a szervei sorra mondják fel a szolgálatot. Leonard Idővándorok címmel regényt írt két időutazó fiútestvérről, Alice pedig egészen a negyvenedik születésnapjáig azt gondolja, hogy az időutazás csak afféle kitaláció. Egy elázott, magányos ünneplés után felébred, és újra tizenhat éves. 1996-ot ír a naptár, és itt a lehetőség, hogy egy sorsdöntőnek hitt nap végre másképp alakuljon. Mit kezd vajon a fejben negyven, testben újra kamasz Alice a helyzettel?

Valószínűleg a legtöbben eljátszottak már a gondolattal, hogy milyen lenne visszautazni az időben és felnőtt tudással, tapasztalattal újrakezdeni az életük egy korábbi pontján. A főszereplő megkapja ezt az esélyt, és úgy dönt, él vele. Megpróbálja a lehetetlen, vagyis a múltban újraírt döntéseivel megmenteni Leonardöt. Alice folyamatosan újra- és újraírja a jövőt, de hamar világossá válik, hogy nem létezik tökéletes élet, még akkor sem, ha úgy tűnik. Minden egyes múltba utazása során közelebb kerül az apjához. Miközben igyekszik minél több időt tölteni a fiatal és életerős férfival, lassan megérti annak múltbéli döntéseit, és az is kiderül, hogy vannak dolgok, amik minden igyekezetünk ellenére elkerülhetetlenül bekövetkeznek.

A Holnap ilyenkor érzékenyen és gyengéd humorral mutat be egy szeretetteljes apa-lánya kapcsolatot. Beszél a gyászról, az elengedésről és a barátságról, miközben visszarepíti az olvasókat a kilencvenes évek jellegzetes miliőjébe. Az író New York iránti rajongása süt minden egyes oldalról, és a komoly, folyamatos önvizsgálatra késztető téma ellenére a történet úgy melengeti az olvasó lelkét, mint a jóleső tavaszi napfény.

Fülszöveg

Alice holnap lenne negyven. Aztán reggel felébred, és 1996-ban találja magát. Újraéli a tizenhatodik születésnapját. Nem csak az döbbenti meg, milyen volt a külseje kamaszkorában, nem is az, hogy viszontlátja a fiút, akibe gimiben bele volt zúgva: legjobban az apján hökken meg, aki alig több mint negyvenévesen sármos, energikus. Így, hogy rálát élete további menetére, néhány múltbeli esemény új értelmet nyer. Ha változtathatna valamin, megtenné?

A jelenben, mi tagadás, nem boldog. Az apja kórházba került, párkapcsolata nincs. Tulajdonképp semmi vész, de ez így mégsem az igazi. Talán a múltba tett kirándulás segít rájönni, mi hiányzik?

A szerzőről

The New York Times-bestseller-szerző. Regényei (The Vacationers, Modern Lovers, Laura Lamont’s Life in Pictures, All Adults Here – magyarul Nem vagyunk már gyerekek, 2021) és novelláskötete (Other People We Married) 20 országban jelennek meg. Férjével egy független könyvesbolt, a brooklyni Books Are Magic tulajdonosai.