Főbe lőtték a présbe került bakákat

Azért szerencsére azt is sokan tudják, hogy az amerikai alkotó emellett is jó néhány remekművel öregbítette hírnevét. Elég megemlíteni a kései korszakot fémjelző Ragyogás, az Acéllövedék, avagy a Tágra zárt szemek című filmeket. Utóbbi egyébként egy életpálya lezárását is jelentette, hiszen a misztikus dráma bemutatásának évében, azaz 1999-ben a hetven éves mester szívrohamban elhunyt.

Az viszont nem igazán közismert, hogy Kubrick – kiemelkedő tehetségének bizonyítékaként – a harmincon innen is kiemelkedő műveket tett le az asztalra. Ezek közé tartozik A dicsőség ösvényei című, 1957-ben a mozikba kerülő, első világháborús tabló. Ezt az alkotást – mint a Történelmi filmklub sorozat újabb állomását – tekintette meg kedden délután a közönség a Wosinsky Mór Megyei Múzeum könyvtártermében.  

Íme, a történet röviden, Georges Sadoul francia filmkritikus tollából: „A francia fronton vagyunk, 1916-ban. Broulard hadseregtábornok meglátogatja Mireau hadosztálytábornokot, megparancsolja neki, hogy törje át a német frontot. Ám a három francia zászlóalj heves ellenséges pergőtűzbe kerül. A hadosztálytábornok elrendeli, hogy a tüzérség a saját lövészárkait lője s így kényszerítse a francia bakákat támadásra. Miután az offenzíva teljesen összeomlik, a hadosztály tábornok kérésére agyonlőnek három katonát, hogy példát statuáljanak.”

A háború embertelen mivoltát tökéletesen érzékeltető film minden szereplője a képzelet szülötte, de a forgatókönyv megtörtént esetet idéz fel. Souain környékén 1915. elején a tűz alatt tartott, kimerült francia csapatok nem voltak hajlandók rohamra indulni a nyílt terepen, tekintettel arra, hogy a korábbi támadókat a biztos fedezékben megbúvó németek lemészárolták. A parancs nem teljesítése miatt négy, találomra kiválasztott tizedest főbelövésre ítélt a francia hadbíróság.

Az áldozatok rokonsága hosszú ideig tartó küzdelembe kezdett annak érdekében, hogy kivégzettek neveiről lemossák a hazaárulás gyalázatát. Végül 1934-ben a francia Különleges Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a parancs ott és akkor végrehajthatatlan volt. A négy káplárt, haláluk után tizenkilenc évvel, felmentették minden vád alól.