Miniszterek is utaltak pénzt a múzeum építésére

Az őskori szépségideál lényegi jellemzőiről a múlt hét végén Vindus Melinda adott érzékletes képet. A Wosinsky Mór Megyei Múzeum munkatársa a Régészet Napja című országos rendezvénysorozat helyi programján tartotta a témakörrel kapcsolatos előadását.

A szombat délelőtti folytatásban Czövek Attila múzeumi sétán fogadta a közönséget. Miről mesélnek a római kövek? – a régész-osztályvezető erre a kérdésre válaszolt. Első állomásként az épület előtti, Bölcskéről származó kövekhez invitálta az érdeklődőket.

Az említett tárgyi emlékeket búvárrégészeti módszerrel sikerült „kitermelni” a Duna mélyéről. Ezek a kövek eredetileg a Gellérthegyen álltak, faragott formájukban a kelta eraviscusok által Jupiter Teutanus istennek szentelt áldozati oltárok voltak. Kr. u. 370 körül szállították azokat Bölcskére, a római kikötő erőd építésének idején.

A múzeum folyosóján Jupiter és Hercules isteneknek ajánlott fogadalmi oltárok sorjáznak, valamint olyan sírkövek, melyek feliratai az elhunytakat is megnevezik. A négy darab mérföldkő azt mutatja, hogy az adott kőoszlop milyen távolságra található Aquincumhoz képest.

Délután dr. Vizi Márta a múzeum régészeti gyűjteményének elhelyezéséért folytatott erőfeszítésekről tartott sétával egybekötött előadást. A régész főmuzeológus elmondta, hogy a gróf Apponyi Sándor és Wosinsky Mór által felajánlott gyűjtemény elhelyezése megoldatlan maradt; hiszen jogilag ugyan már 1895-től létezett Szekszárdon a vármegyei múzeum, ám maga az épület ekkor még a jövő ígérete volt.

Több elképzelés, például a vármegyeháza egykori börtönrészének átalakítása, avagy egy régi magtárépület felhasználása is felmerült tárolási, bemutatási lehetőségként, de egyik sem bizonyult elfogadhatónak. Viszont a vármegye székhelyén éppen felépült főgimnázium termeinek egy része a felmenő rendszerben létrejövő oktatás miatt még üresen állt.

Ezt kihasználva Wosinsky Mór elérte, hogy a gimnázium használaton kívüli termeiben nyissák meg a múzeumot. Ez 1899. június 4-én meg is történt. A tárlat igen nagy sikert aratott a helyiek és az ide látogató országos méltóságok körében is. Ennek köszönhetően a múzeumépület létesítésének ügye általános támogatottságot kapott.

Az illetékesek gróf Széchenyi Sándor főispán vezetésével miniszteri segítséget is kértek. A belügyminiszter 60 ezer, a kultuszminiszter pedig 56 ezer koronát adott az építkezésre. A vármegye a maga 16 ezer koronájával járult hozzá az ügy sikeréhez.

Az önálló múzeumépület, ahol méltó elhelyezést kapott a gyűjtemény, nem kis küzdelem után épült fel 1900-1901-ben, Szekszárd egykori vásárterével szemben. Az emeletes palota tervezői első vonalbeli építészek voltak, úgy mint Schickedanz Albert és Herzog Fülöp. Nevükhöz fűződik például a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok tervezése is. 

Az előadás közönsége a sétán megtekintette a neoreneszánsz stílusú épületet. Dr. Vizi Márta felhívta a figyelmet a tudományt és a művészetet szimbolizáló, díszítő domborművekre és szobrokra.

Wosinsky Mór, az első igazgató kifejezetten ragaszkodott ezek megvalósításához, az épületen való elhelyezésükhöz. Mindent összegezve, a Régészet Napján a múzeum munkatársai ismét olyan, nem igazán köztudott ismeretekbe adtak betekintést, melyek valódi újdonságot jelentettek a résztvevőknek.