A zománcképpé formált gondolat

A Tolnai Népújság és a Teol.hu olvasóinak szavazatai alapján a bonyhádi zománcműves, Stekly Zsuzsa kapta az „Év embere 2023” kitüntető címet. A díjat, városa polgármestere, Filóné Ferencz Ibolya, valamint a voksolást lebonyolító lap, illetve portál főszerkesztője, Finta Viktor adta át. Stekly Zsuzsával sokat foglalkozik a sajtó, mert megérdemli. Szeret dolgozni, sok a kiállítása, maradandót alkot.  

– A díjak is visszajelzések – mondja –, és a tárlataimon megjelenő közönség szeretete is az. Erőt, lendületet ad a további munkához. 

A lendület már fél évszázada tart. Első, 1973-as bemutatkozása óta 306 kiállítása volt. A legtávolabbi Krakkóban, ahol az érsek, Stanislaw Dziwisz (korábban II. János Pál pápa személyi titkára) nyitotta meg a tárlatát. Kiemelkedőnek tartja még a háromszázadikat, melyet szülővárosa művelődési házában rendezett, továbbá azt az életműtárlatot, amelyet Szekszárdon láthattak az érdeklődők, abból az alkalomból, hogy ötven éve kezdett játszani a tűzzel. 

A zománcképek nyolcszáz fokon égnek rá a hordozó fémlapra a kemencében. A nagyobb művek több darabból állnak össze, hisz a kemence mérete behatárolt. Az alkotó készített már 96 négyzetméteres közterületi munkát is, Székesfehérvárra. A napokban pedig Bonyhádon avatták egy művét, a város egyetlen körforgalmának belső szigetén. A helyi jellegzetes épületeket, szobrokat örökítette meg 12 zománcképen. Ezek négy gránitkőre kerültek, mindegyikre három-három, összedolgozva, egységet alkotva. 

– Köszönettel tartozom a polgármesternek, Ibolyának – hangsúlyozza –, aki az ötletgazda volt. Szereti a képzőművészetet, fiatalkorában maga is rajzolt, festett, sőt a zománcképkészítést is kipróbálta. 

Most a budapesti Józsa Judit Galéria által meghirdetett Székely himnusz című képzőművészeti pályázatra készül Stekly Zsuzsa. A korábbi, a Magyar himnusz elnevezésű pályaműve nagy sikert aratott. Szereti a történelmi, még inkább a szakrális témákat. Gyakran ábrázol bibliai jeleneteket, szenteket, és stációképeket is készített, három település kálváriájához: Palotabozsokra, Bonyhádra és Mélykútra. 

Van hite. Van saját imája. Egy helyen ezt közre is adta: „Köszönöm Uram, hogy ezt a napot is megérhettem! Köszönöm Neked szerető családomat, egészségemet, s néhány szerető barátomat. … Köszönöm, hogy egész valómat elégedettséggel töltöd el, elmém nem háborog hiábavalóságokért... Remélem, hogy lelkem temploma éppen olyan jól szolgál majd, mint eddig, és mindvégig megadatik nekem az a képesség, hogy gondolataimat képekké formálhassam.”