Nemessányi Gyöngyi kiállítása Tatán: Új otthon, új inspirációk

Nemessányi Gyöngyi művésztanár már öt éve elköltözött Szekszárdról Tatára, ahol családja él. Az új környezet hamar inspiráció forrásává vált számára, amit műveiben is megjelenít. Kiállítása, „Lepke szárnyon”, a természet szépségeit és az új otthon bensőségességét tükrözi. Gyöngyi elmondta: „A család, a lányom, unokáim itt élnek Tatán, és ahogy nyugdíjaztak, úgy gondoltam, elég keserves lenne annyi kilométerről szeretni őket, így döntöttem, költözöm.” Ez a költözés nem volt könnyű, de az új otthon hamar számos művészeti alkotás születésének helyszíne lett.

A kiállítás megnyitóján volt alkalom a közös beszélgetésre, amikor Gyöngyi elmesélte, hogy a költözés nagy változást hozott életébe, de a család közelsége miatt megérte a nehézségeket. Tatán a második kiállítása nyílt meg, a vizek városában egy támogató és művészetpártoló közösségre talált. Az Esterházy Kikastély különösen meghatotta a művészt, mivel a hely szellemisége nagy hatással volt rá: „...az a szellemiség, amit ezek a falak sugallnak, az valami fantasztikus jó érzés...”– mondta a pedagógus.

Kovács Ferenc elismert művésztanárral beszélgetve a kiállítás kapcsán kiemelte, hogy Gyöngyi különleges képességei révén mindig sikerült harmóniát teremtenie a gyermek alkotótáborokban, amihez sok közös szép emlék fűzi őket. A művészet határtalan, és Gyöngyi művei ezt tökéletesen tükrözik. „Gyöngyi kiválóan tudott bánni a gyerekekkel. Az alkotótáborokban sose volt konfliktus, mert a Gyöngyi mindenkit le tudott szerelni” – tette hozzá a festőművész mosolyogva.

A „Lepkeszárnyon” kiállítás címe mögött egy személyes történet húzódik. Gyöngyi elmesélte, hogy egy alkotótáborban a Siroki vár tövében ihlette egy rézkarc elkészítésére: „...egy csodaszép kis pillangó rászállt a mutató ujjamra, ott pihegett egy ideig, szinte tökéletes pillanat volt...”
A kiállítás különlegessége, hogy Gyöngyi unokái is szerepet kaptak benne, mind az előadások, mind pedig saját alkotásaik révén. Gyöngyi nagymamaként és művésztanárként is nagy örömmel és büszkeséggel figyeli unokái kreatív kibontakozását. „Julcsi és Anna két-két festménnyel szerepelnek. Nagyon sokat szoktunk rajzolni, festeni...”– teszi hozzá büszkén és boldogan.

A jövőbeni tervek között szerepel egy csoportos kiállítás Marosvásárhelyen, valamint a hagyományos „Kisherceg” című kiállításon való részvétel Szatmárnémetiben. Gyöngyi tervei és energiája azt mutatják, hogy még sok szép alkotással fogja gazdagítani Tata művészeti életét. „Októberben részt veszünk egy csoportos kiállításon, a 73-asok kiállításán Marosvásárhelyen.”
Remélhetőleg a jövőben Szekszárdon is bemutatja alkotásait, hiszen oly sokan szeretik és tisztelik. „Régebben már utaltak arra, hogy jó lenne Szekszárdon is látni ezeket a képeket...” – de felelőtlenül nem akar ígérni a tanárnő, így egyelőre marad nekünk a várakozás izgalma. 

Szekszárdiként különleges élmény volt újra látni és beszélgetni a sokak által szeretett és tisztelt pedagógussal. Az öröm pedig úgy teljes, ha adunk belőle, így született meg ez a mostani tudósítás a tolna vármegyeieknek, akik most ezeket a sorokat olvassák. Mert bár Nemessányi Gyöngyivel nem találkozunk a mindennapokban Szekszárd utcáin, de elszakadni nem fogunk tőle, aki annyit ad és adott pályája során. Eddig nekünk, most egy kicsit másoknak.