2024.08.09. 11:30
Ösztönzi őket, hogy váljanak alkotókká
Elkészült a Meseerdő című kép. Nem kell tárlatot rendezni a bemutatásához; állandóan látható. Kékesi Anita festette, munkahelyén, a tolnai Aprajafalva óvodában, a csoportszoba falára. Az óvónő – aki eredetileg tanítónő – képzőművészkörökben is ismert. Nagy hangsúlyt fektet a gyerekek kézügyességének fejlesztésére, létrehozta a Csingilingi Barkácsműhelyt, s az ott készült munkákból minden tanév végén kiállítást rendez.
A tolnai alkotó egy tájképével (a szerző képe)
– Nem visszalépés az, hogy valaki tanítói képesítéssel óvodában dolgozik?
– Amikor végeztem, 2008-ban, rajzos tanítóként nem lehetett elhelyezkedni Tolnán – mondja Kékesi Anita. – Úgyhogy sok mindennel foglalkoztam öt évig, mire 2013-ban, pedagógiai asszisztensnek felvettek az Aprajafalva óvodába. Voltam többek között cukrászdai alkalmazott, számítógépes adatrögzítő és ebédkiszállító is. Aztán megszereztem az óvodapedagógusi diplomát, és azóta óvónőként dolgozom. Megszerettem, már nem mennék el egy iskolába.
– Egy óvónő, aki festő. Honnan az indíttatás? Volt a családban művész?
– Az általános iskolai rajztanárom, Kissné Auerweck Irén terelt erre az útra. Jártam hozzá szakkörbe is. Először Pécsre jelentkeztem, a művészeti középiskolába, ahova nem vettek fel. Így kerültem a vendéglátóipariba Szekszárdra, s amellett jártam a főiskolán tartott alapfokú művészeti képzésre. Fusz György, később Adorjáni Endre és Farkas Pál is tanított.
– Továbbadható a piciknek a képzőművészeti tudás? Látszik már az óvodában, hogy ki tehetséges, ki nem?
– Létrehoztam három éve a Csingilingi Barkácsműhelyt. Az alapcél az, hogy egyszerre csak 6-8 gyerekkel foglalkozva, az írásmozgáskoordinációjukat fejlesszem. Vagyis: iskolás korukra a ceruzafogásuk kialakult legyen. Mindig évszakoknak, aktuális ünnepeknek megfelelően állítom össze a feladatokat. Változatos technikákat alkalmazunk: festünk, rajzolunk, ragasztunk, fonalat, flittert, csillámport használunk. S mivel zöld óvoda vagyunk, természetes és újrahasznosított anyagokkal is dolgozunk. A tehetség már ilyen korban megmutatkozik, és az is egyértelműen látszik, hogy kivel, mennyit foglalkoznak otthon a szülők.
– Kimondható, hogy a művészeti oktatás segíti a személyiségfejlődést?
– Mindenképpen. Többek között az értékítéletük is ebben a korban kezd kialakulni. Arra sarkallom őket, hogy lássák meg a kis dolgokban is a szépet, és maguk is váljanak alkotóvá, teremtővé. Egyedi dolgokat készítő egyéniségekké. Mint ahogy én is fontosnak tartom, hogy ha valakinek név- vagy születésnapja van, személyre szabott ajándékot adjak neki. Például egy őt, vagy számára kedves tájat ábrázoló festményt. Az az igazi érték, amit mi, magunk hozunk létre.
– Ön most egy falfestményt hozott létre az óvodai csoportszobában. Korábbi művei hol, hány kiállításon voltak láthatók?
– A Meseerdő című falfestményem elég nagy; hatnégyzetméteres. Bemutatja a négy évszakot az erdőben, a növényeket, állatokat, élményt adva a csoportomba járóknak. Képeimet eddig négy egyéni és egy közös tárlaton láthatta a közönség. Szoktam kiállítást rendezni a gyerekek munkáiból is, amelyek a Csingilingi Barkácsműhelyben készültek.
Idegenvezetői végzettsége is van
Kékesi Anita 1984-ben született Szekszárdon. Tolnán nőtt fel, máig ott él. Vendéglátóipari középiskolában érettségizett a megyeszékhelyen, 2003-ban. Közben alapfokú művészeti képzésre is járt. Van idegenvezetői végzettsége, dolgozott adatrögzítőként, cukrászatban, családi napköziben, volt kulturális területen tevékenykedő közhasznú foglalkoztatott és ebédszállító az idősek klubjában. Tanítói diplomát, rajz műveltségi területtel, 2008-ban szerzett, óvodapedagógusit pedig 2017-ben. A tolnai Aprajafalva óvodában dolgozik, ahol három éve létrehozta a Csingilingi Barkácsműhelyt. A kicsik rajzaiból, festményeiből és más alkotásaiból évente kiállítást rendez a Mag-házban. Szabadidejében olvas, fut, kerékpározik, kirándul, de legfőbb szenvedélye a festés. Művei eddig négy egyéni és egy csoportos kiállításon voltak láthatók.
