Gyászol Bonyhád – Egy kivételes lélek távozott közülünk

Feri bácsi 1936-ban született Nagybaracskán, és már gyermekként is a színek és formák világában találta meg önmagát. Rajztanárként és festőművészként is generációkra gyakorolt hatást: tanítványai közül sokan köszönhetik neki, hogy meglátták a szépséget az egyszerű dolgokban, a mindennapok csodáiban. Nemcsak tanított, hanem nevelt, biztatott és utat mutatott mindenkinek, akit a művészet közelébe sodort az élet.

Feri bácsi nemcsak egy tanár volt, hanem a közösség szellemi és lelki vezetője. Alkotásaiban a tolnai táj szépsége, az egyszerű emberek mindennapjai és a természet csendes varázsa elevenedett meg. Vásznain a színek sosem csupán ecsetvonások voltak: érzéseket, történeteket meséltek.

A művészet örök – ahogyan Feri bácsi emléke is

Tavaly decemberben még tapsoltunk neki, amikor bemutatta önéletrajzi könyvét, amelyben nemcsak életútját, hanem művészetének titkait is megosztotta. Azt mondta akkor: „A legfontosabb, hogy az ember nyomot hagyjon maga után.” Ő ezt nemcsak a vásznon, hanem a szívekben is megtette.

Tolna megye legidősebb kiállító festőművészeként, számos díj és elismerés birtokosaként Feri bácsi sosem az elismerések miatt dolgozott. Számára az volt a legnagyobb jutalom, amikor valaki ránézett egy képére, és azt mondta: „Ez gyönyörű.”

Feri bácsi az utolsó bonyhádi kiállítása után azt mondta: „A festészet a lélek tükre. Ha az ember őszintén fest, minden vonásában ott lesz az élete.” Nézve az ő műveit, azt kell mondjam, Feri bácsi élete egy gyönyörű, színes, szeretettel teli mestermű volt.

Feri bácsi január 12-én hajnalban csendesen örök nyugalomra tért. Nyugodj békében, Feri bácsi. Köszönjük, hogy itt voltál velünk, és hogy általad szebbé, gazdagabbá vált az életünk. Az emlékedet örökké őrizzük.