Bob Marley megmutatta, hogy a raszta nem csak frizura, hanem hitvallás

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Hailé Szelasszié nevű etióp császár, akiről azt hitték a jamaicaiak, hogy ő maga az élő Isten. Az ember persze hajlamos ilyesmiken mosolyogni, míg meg nem hall egy Bob Marley-dalt, és rá nem jön, hogy ez az egész egy spirituális utazás. De hogy a raszták miért tekintik mégis Szelassziét Jah (Jahve rövidítése, vagyis Isten) földi megtestesülésének? És miért a raszta haj? Nos, ez az a rejtély, amit csak némi füst, reggea és egy spirituális befelé figyelés képes megfejteni. De nekem speciel a One Love című film segített. 

One Love – a film, ami több, mint oroszlánüvöltés

A One Love című film rántott be engem a rasztafári világába, és be kell vallanom, szégyen vagy sem, eddig fogalmam sem volt, hogy ez nem csupán egy vagány hajviselet, néhány trópusi színű póló, és az emberiség békéjének hirdetése. A rasztafári hitvilágban I. Hailé Szelasszié a Királyok Királya és Júda Oroszlánja, aki valahol a Biblia és az etióp történelem között sodródik. Akárcsak egy jól megírt Bob Marley-dal refrénje. A rasztahaj pedig egyfajta spirituális manifesztáció. 

Ennek alapját Mózes harmadik könyvében találjuk meg: Ne nyírjanak kopaszságot a fejükön. A tincsek egyfajta belső tisztaságot is hordoznak, hiszen „Jah előtt minden hajszál megszámoltatik”. A rasztafári vallás számomra most már több, mint egy távoli egzotikum. És bár áttérni nem fogok, de közelebb kerültem ahhoz, hogy azokat is megértsem, akik máshonnan nézik a világot. Bob Marley pedig nem csak az a fickó volt, aki megírta a No Woman, No Cry-t, hanem egy próféta, akinek a zenéje összeköti Babilont és Ziónt. Kell ennél több spirituális igazolás?