Lángolt a színpad Pakson – Deep Purple-legenda a színpadon

A Gastroblues pénteki napján nemcsak a hangerő, hanem a nemzetközi zenei színtér is beköltözött az ASE Csarnokba, a Deep Purple dobosa pedig ezreket vonzott. A programot a jamrebels indította be, de a közönség figyelme az est előrehaladtával egyre inkább a külföldi sztárok felé fordult.

Son Henry, az amerikai dalszerző-énekes és lap-steel gitáros – aki hosszú évek óta dolgozik együtt a magyar T. Rogers Band zenészeivel – csúcsformában lépett színpadra. New York államból érkezett, de otthonosan mozgott a paksi színpadon: saját dalai, karcos hangja és a T. Rogers kifinomult játéka magával ragadta a közönséget. A közönség együtt lélegzett a zenével – a blues élő volt, személyes és hiteles.

Deep Purple Pakson? Igen!

Ám az este igazi fénypontja csak ezután következett. A dobok mögé leült Ian Paice, a Deep Purple egyetlen ma is aktív alapító tagja, és vele együtt színpadra lépett a Purpendicular – a világ egyik legismertebb és legelismertebb Deep Purple tribute zenekara.

A legendás dobos precizitása, dinamizmusa és ikonikus stílusa pillanatok alatt megbabonázta a közönséget. A „Smoke on the Water”, a „Highway Star” vagy a „Perfect Strangers” jól ismert taktusaira tömegek mozdultak együtt, és a Purpendicular tagjai is pontosan tudták: ez a koncert nem pusztán nosztalgia – ez élő örökség. A produkció minősége és energiája egyértelművé tette: a rock nem öregszik, csak patinásodik.

A fesztivál estjének zárásaként a Don’t Stop The Queen zenekar hozta el a brit rock egy másik legendáját – ezúttal tribute formában. Takáts Máté, Takáts Tamás fia, a Freddie Mercury-féle életérzést hozta közelebb a közönséghez: magával ragadó éneklése és a zenekar lendülete méltó lezárása volt a péntek esti nagyszínpados programnak.

Éjfél után még nem ért véget az este: a Gastroblues Klubban a Blues Trappers vette át a stafétát, tovább éltetve az éjszakába nyúló élőzene varázsát.