A különleges táj nem másolat, hanem emlék

Bazsonyi Arany 1928-ban született Gyulajon. Ezért viseli a Bazsonyi 90 címet az a jubileumi, időszaki tárlat, melyet megtekintett a Szekszárdi Múzeumbarát Egyesület megjelent tagsága. A helyszínen, azaz a vármegyeházán, Lovas Csilla muzeológus fogadta a vendégeket, akiket körbe is kalauzolt, az alkotások – grafikák, akvarellek – alapján jellemezve a 2011-ben Budapesten elhunyt Bazsonyi Arany művészetének lényegét.

Mint egyebek mellett elmondta, a néhai alkotó kezdetben a realizmus irányzatát művelte. Ugyanakkor az életművet, avagy a jelenlegi tárlatot is áttekintve nyugtázhatjuk, hogy mégsem kötelezte el magát maradéktalanul az úgynevezett reális ábrázolás mellett. Vászonra vitte látomásait is, megjelenítve belső érzelmeit az egyébként a realizmus talajából kisarjadó, ám mégis költői vonásokat nyerő művei révén.

– Figyelemre méltó, hogy festményeinek expresszív ereje ugyanúgy megjelenik verseiben is – folytatta Lovas Csilla. – Nemcsak a kortárs piktúrában, hanem a költészetben is maradandót alkotott. Számomra a tájképei jelentenek különleges élményt. Az egyszerre élénk, de ugyanakkor mégis valamilyen módon visszafogott színekkel is megjelenített táj valójában nem valódi: azaz nem valamely vidék pontos másolata. Ugyanis Bazsonyi Arany minden alkalommal saját, belső tájat örökített meg, a külvilág ez esetben ihletet adott. Ezért is mondták róla jogosan, hogy emlékezetből fest, felnőttként megidézve gyermek- és ifjúkorának idilli világát. Azaz a szülőföldet, melyhez mindvégig ragaszkodott.