Itt tanult, most ő igazgatja az iskolát

Annak a bogyiszlói általános iskolának az igazgatója Boda Zoltán, amelyikben annak idején megtanulta az ábécét és a szorzótáblát. Jubileumi az idei esztendő számára, duplán is, mert hatvan éve született és harminc éve intézményvezető. Nem titkolja, hogy amikor a tolnai gimnáziumba került, még semmi konkrét elképzelése nem volt arról, hogy mi legyen, ha nagy lesz. Ott aztán dr. Soós Lászlóné biológiaóráin kedvet kapott az e tárggyal való foglalkozáshoz. Biológia-technika szakon diplomázott Pécsen, később az igazgatásszervezői, a közoktatás-vezetői és a multikulturális nevelési oklevelet is megszerezte. Két megyében – Somogyban és Tolnában – szaktanácsadó, a biológiaoktatás, az intézményfejlesztés és a mérésértékelés terén. Mesterpedagógusi címmel 2014 óta rendelkezik. Tanítani Faddon kezdett, Bogyiszlóra 1984-ben került, az igazgatói posztot 1988 óta tölti be.

– Mi minden történt ez alatt a harminc év alatt; korszerűsítések, fejlesztések?

– Természetesen fontos az, hogy egy iskola hogyan néz ki kívülről – mondja Boda Zoltán –, de sokkal fontosabb, hogy legyen előrelépés a belső, a szakmai munkában. Vannak most is építkezéseink, készül a tornatermünk, küszöbön áll egy hatvanmilliós épület és berendezés-felújítási projekt. Nyertünk támogatást tanórán kívüli fejlesztő tevékenységre is. Ennek lényege, hogy élményekhez, ismeretekhez juttatjuk a résztvevőket egy kerékpártúra során. De ami a lényeg: kollégáimmal olyan, egyénre szabott fejlesztési utakat kínálunk a tanulóknak, amelynek eredményeként innen visznek el a legkevesebb gyereket más településekre vagy hatosztályos gimnáziumba. Ide szeretnek járni a fiatalok, egészen nyolcadikig. Pedig meglehetősen heterogén osztályaink vannak, módosabb és a társadalmi lét széléről érkező, jó és gyenge képességű tanulókkal. De közösséget kovácsolunk belőlük, mert a korai szegregációt rossz ötletnek tartjuk.

– Melyek az iskola erősségei?

– Tantárgyi versenyeken is születnek szép eredmények és a sportban is. A testnevelő tanárunk, Sziget György nagyon elhivatott. Most egy új labdajátékban a floorballban remekelnek a fiú- és lánycsapatok, megyei és országos rangadókon egyaránt. Itt vagyunk otthon, de máshol is megmutatjuk magunkat. Szétnézünk az országban, a partnertelepülési kapcsolatoknak köszönhetően a világban is; ki tudja még ki, hova kerül. Nekem is nehéz volt a pályaválasztás, úgyhogy a közeljövőben, egy önkormányzati pályázat részeként, sor kerül a pályaválasztást megalapozó témahét megrendezésére.

– Az önkormányzattal, gondolom, szoros a kapcsolat, hisz ön 2010 óta képviselő is…

– Igen. Közvetlen, vitáktól nem mentes, de korrekt a kapcsolatom a falu vezetésében részt vállalókkal. Ahol mindenki, mindenkit ismer, egy 2300 lakosú településen, csak így lehet és érdemes dolgozni. Ahogy számolgattam, körülbelül hatszáz gyereket ballagtattam már ebben az iskolában, sokaknak az anyjuk, apjuk is idejárt, sőt a tantestületben is vannak egykori tanítványaim. A létszám persze lecsökkent, mint mindenütt, de pár éve beállt a mostani szint. Tanár 28 volt, most 17 van, tanulónk pedig valaha 320 volt, s jelenleg 150 van.

– Meg sem merem kérdezni, szabadidejében mit csinál…

– Hát igen, az az, ami nincs. De, ha mégis adódik rá lehetőségem, kerékpározni szoktam. Tavaly egy régi vágyam teljesült, mert egy társasággal megcsináltuk a Balatont megkerülő, több mint kétszáz kilométeres biciklis túrát.