Két regény a svábokról, sorsról és örökségről

Két könyvbemutató is tartott a Keresztély Gyula városi könyvtárban csütörtökön délután Lóczy István, az Imedias kiadó vezetője. Mindkét könyv a svábok életével foglalkozik. Ella Triebnigg írta az egyik, a Sváb örökségünk című könyvet. Az író Magyarországon született 1874-ben, 1903-tól Bécsben élt, de ifjúsága legszebb éveit a család a Tolna megyei Tevel melletti birtokán töltötte, ahol életre szóló élményeket szerzett a Dunántúl, a „Schwäbische Türkei” német lakóinak világáról, gondolkodásáról. A történetben néhány éppen felnőtté váló német fiatal keresi a helyét az új viszonyok között. Gyermekkori játszótársak voltak, de más-más körökből származnak, családi hagyományaik is természetesen eltérnek egymástól. A regényből megismerhető a vidék német lakosságának útkeresése, pontosan megfogalmazódnak benne azok a kérdések, amelyek általában a magyarországi németség számára kínzóan fontosakká válnak ebben a korban. Miközben új utakat keresnek a maguk és környezetük számára, lassan ráébrednek, hogy a biztonságot csakis évszázadokra visszanyúló örökségükre építhetik, amely egyszerre jelenti az előző nemzedékek által megteremtett anyagiakat, valamint a tapasztalatokat, az erkölcsi tartást, amellyel úrrá lehetnek a nehézségeken. 

A másik könyv, Hans Faul: A svábok az új hazában (Die neue Heimat, 1921) című történelmi regénye a 18. századi német bevándorlásról, és az új haza iránti ragaszkodás, hazaszeretet kialakulásáról szól. A Buda környékére érkezett telepesek sorsán keresztül kapunk képet a Magyarországra történő betelepedés folyamatáról: milyen okok, nehézségek, problémák miatt keltek útra az emberek? Mi volt Magyarország vonzereje, milyen ígéretek alapján indultak el, és mi várta őket? A szívós, megfeszített munka révén alakult ki a ragaszkodás, a valódi hazaszeretet az új haza iránt, a kötelékeket azután a családi események, a születések, házasságok, majd az első itteni sírhalmok tették eltéphetetlenné. A kapott földön kívül az új haza egyáltalán nem volt ajándék: a telepesek minden erejére és szorgalmára szükség volt ahhoz, hogy a török utáni időkben elvadult, puszta terület a hazájukká, otthonos, termékeny vidékké váljon.