A legnagyobb magyar kalligráfus nyomában

Kitüntető érzés és persze öröm is Vincze Erikának, hogy egyedüli magyarként kiállíthatta Ambrosian című munkáját San Franciscóban, a Public Library Skylight Gallery-ben.

Ez egy íráskép Bocskay György szépséges betűivel, forrása a Magyar Országos Levéltár, Oláh Miklósnak 1558-ban, I. Ferdinánd által kiadott címereslevelének első írásos oldala, és Saint Nicetas Te Deum című himnusza. A Ziya Art Multicultural Center Calligraphies in Conversation című pályázatán többek között Amerika, Németország, Kanada, Irán, Japán, Hong Kong, Franciaország, Ausztrália, Katar, Peru, Korea, Egyiptom, Izrael, Finnország és India nemzetközi hírű kalligráfusai és képzőművészei szerepeltek. 

Kivételes dolog, hogy a kortárs múzeum állandó gyűjteményébe is kerülhettek képek Paksról.

A moszkvai For Life című pályázaton 60 országból 150 művész alkotását választották ki. – A művek címe: Mira calligraphiae I−II. (Hommage á Georg Bocskay) és Retractatio (In remembrance of Miklós M. Tótfalusi Kis), amelyekkel a két világhírű magyar kalligráfus és tipográfus elődnek tiszteleg abban a reményben, hogy a kalligráfiák ráirányítják a figyelmet a XVI−XVII. századi két művészre.

Vincze Erika Pakson élő tipográfus, a Magyar Iparművészeti Egyetem felsőfokú tipográfus képzésén végzett, tagja a magyar tipográfus szalonnak.

A húszas éveiben még ecsettel írta a plakátokat, a harmincas éveiben azonban a számítógép és a nyomtatók megjelenése feleslegessé tette ezt a fajta képességet. Húsz év múlva, családja biztatására mégis az ecsethez nyúlt, így számára ismét eljött a kéziratosság kora. 2013-ban első alkalommal Budapesten az ELTE egyetemi könyvtárban állította ki kalligráfiáit, amelyek elmúlt korok kézírását és a betűk tiszteletét közvetítik.

Bocskay nyomán kezdte a munkát

Bocskay György a kalligráfia legnagyobb mestere. Írnok volt és titkár a magyar királyi kancellárián, ahol nemesi oklevelek készítésével is foglalkozott. – Bocskay után 455 évvel különleges kíváncsiságot éreztem, és kiválasztottam a számomra legszebb, ám egyben legbonyolultabb kalligráfiát, és biztos tollvonással kezdtem el Csodálatos kalligráfia sorozatomat. Szinte lehetetlen volt két, két és fél milliméteren belül dupla élre hegyezni a madár tollát, mely kísérlettel egy héten át rendre kudarcot vallottam – mesélte egyik műve kapcsán. Hozzátette, mivel szeretett volna időben is nagyot utazni, és megismerni azt a képességet, ami a csodált kalligráfus birtokában volt, ezért nem adta fel. Mint kiderült, nem ez volt a legnagyobb kihívás, hanem bejutni a levéltárba, a „kiábrándító valóság” akkor érte, amikor az eredeti kézirat láthatását kérte. – Hosszú levelezés után és még több érvelés árán engedélyezték a megtekintést, de az összevetésére már nem kaptam újabb láthatást – mesélte.