Luca napi hiedelem, ezért vessünk búzát

Míg úgy húsz-huszonöt évvel ezelőtt ritkaságszámba ment, ha egy szülő a Luca nevet adta a kislányának, addig 2013-ban már minden negyedik, tavaly pedig minden tizedik abban az évben született kislány neve Luca lett. Hogy a népszerűségnek mi az oka, nem tudni, – minden szülő más és más választ adna a kérdésre – az biztos, hogy évente egyszer lehet csak ünnepelni és ez a nap már nagyon közel esik a karácsonyhoz. Az általunk megkérdezett Lucák elmondták, nagyon szeretik a nevüket, mert van benne egy kis varázslatosság, boszorkányosság. Nagyon sok hiedelem és népi szokás kapcsolódik hozzá.

– Gyerekkoromban alig vártam a Luca-napot, ezen az estén mindig elültettük a Jézuska szamarának szánt búzát. Apukám mindig hozott haza – a környékbeli gazdáktól kért egy marékkal –, este együtt ültettük el – mondta a bátaszéki Szászi Luca, aki ugyan már kinőtt a gyerekkorból, hiszen 25 éves, de ezt a hagyományt mind a mai napig megtartja. Kisgyerekként naponta nézte, mennyit nőtt a búzája, ami persze az első héten alig „mozdult meg” a cserépben, már-már attól félt, ki sem nő a növény, így a Jézuska szamara csalódott lesz, amikor szenteste hozza majd az ajándékokat. Szerencsére a búza az utolsó napokban „belehúzott”, sőt sokszor túl is nőtte a cserepet. Búzát még ma is sok családban ültetnek, a Luca széke történetét már kevesen ismerik, legfeljebb a mondást: lassan készül, mint a Luca széke. Az ötszög alakú lucaszéket ezen a napon kezdték faragni. Kilencféle fát, kökényt, borókát, jávorfát, körtét, somot, jegenyefenyőt, akácot, csert és rózsafát) kellett használni, és karácsonyig el kellett készülnie. A lucaszék lassan készült, hiszen minden nap csak egy műveletet lehetett rajta elvégezni, innen ered a már említett mondás is. A szék készítője magával vitte azt december 24-én az éjféli misére, és ekkor a székre ráülvén megláthatta, hogy a gyülekezet tagjai közül kik a boszorkányok.

A Luca-naptól karácsonyig terjedő időszakban időjárásjóslásra alkalmas praktikákat űztek, ennek a tizenkét napnak az időjárásából következtettek ugyanis az elkövetkező egy évre. A lucázás népszokását sok helyen felelevenítik manapság: Luca napjának hajnalán a gyerekek esetenként kísértetnek öltözve járták a házakat, és lopott fán vagy szalmán térdepelve mondókákkal bő termést és jószágszaporulatot ígértek kisebb ajándékokért cserébe.

A téli hónapok a legalkalmasabbak arra, hogy gasztronómiai élvezeteknek teret engedjünk. Amióta borkedvelő emberek vannak a földön, azóta tudnivaló, hogy a „bornak ágyat kell vetni”. A bor nem csupán kísérője az étkezésnek, hanem kitűnő, pikáns ízeket nyújtó alkotórésze is számtalan ételnek. Ismerni kell a borok korát, hány évig fogyasztható, mikor, mihez jó. Luca-naphoz kötődik az úgynevezett szerelmi bájital. Nézzük, hogyan készül: fél liter vörösbort 10 darab szegfűszeggel, 2 darab fahéjrúddal, 2 gramm őrölt borssal, kis darab vaníliával, kevés borsmentával, fél citrommal, egy narancs reszelt héjával és 30 darab mokkacukorral felforralunk. Az egészhez hozzáöntünk 1 deci rumot, átszűrjük, majd elfogyasztatjuk a kiszemelt „áldozattal”.

Szicíliai szűz és vértanú volt Szent Lúcia, a fényességet jelképezi

Az év legsötétebb időszakára esik Luca napja, nyilván ez is szerepet játszik abban, hogy sok hiedelem kapcsolódik hozzá. Szent Lúcia a keresztények által az V. század óta tisztelt szűz és vértanú. Siracusa városának egyik előkelő családjából származott. Lúcia elkísérte beteg édesanyját Cataniába, Szent Ágota sírjához, hogy gyógyulását kérjék. Imái meghallgatásra leltek, édesanyja meggyógyult, az álmában megjelenő Ágota pedig felajánlotta neki a keresztséget. Lúcia ettől a jeles naptól kezdődően Jézus jegyesének vallotta magát, és elvetette a lehetőségét annak, hogy halandó ember asszonya legyen. A Lúcia név a latin lux, azaz a „fényesség“ szóból származik, hozzá imádkoztak a vakok, a szembetegségben szenvedők.