A játékos illúziók művészete foglalkoztatja a falu festőjét

Elképesztően érdekes dologgal foglalkozik, elméletben és gyakorlatban is Nemes András. Olyasmivel, amin tudósok, professzorok és akadémikusok szoktak morfondírozni. Pedig ő csak a falu, Bogyiszló festője, egy dekoratőr végzettségű, jó szemű, jó kézügyességű alkotó. A látvány evolúcióját kutatja. A Föld teremtését alapul véve, a vizualitás teremtése foglalkoztatja. Mert, ahogy minden tárgy atomokból épül fel, úgy minden műben ott vannak a vizuális alapelemek.

Fiatalon arról ábrándozott, hogy a művészet az élet minden területére beköltözik. Most, 65 évesen úgy látja, hogy ez így is lesz – pár száz esztendő múlva. Egyelőre sajnos a művészi vizualitás nem része a mindennapoknak. Gyermekkorban még megvan, de aztán elvész. Hogy megtartható és fejleszthető legyen, arra különféle játékok szolgálhatnak. Jó néhány fajátékot készített e célból, melyek a bogyiszlói könyvtárba kerültek. Ő is a könyvtárba került, a nyugdíj előtti négy évet töltötte ott. Azelőtt, tíz évig, közhasznú munkás volt.

A szekszárdi Garay gimnáziumban érettségizett 1971-ben, aztán autószerelő szakmunkás-bizonyítványt szerzett, és keresni kezdte a helyét. Töprengő, alkotó és jobbító szándékú ember lévén, különféle körök, társaságok tagja volt, Csengey Dénessel is kapcsolatban állt. Dolgozott az Óra- és Ékszeripari Vállalatnál, a Tolna megyei Gyógyszertári Központban, a faddi művelődési házban és a Tolna megyei Moziüzemi Vállalatnál. A Szekszárdi Húsipari Vállalat dekoratőre 1986–1993-ig volt. Abban az időben végezte el a közép- és a felsőfokú reklámszakmai tanfolyamokat. A vállalat megszűnte után kényszervállalkozó lett. Faluhelyen, dekoratőrként megélni, járulékokat fizetni a lehetetlenség határát súrolta. Egyszer látott egy közmunkást söprögetni a főtéren, s arra gondolt: milyen jó ennek, megvan a fix pénze, s nincs gondja. Csábította a lehetőség, követte a példát. De nem söprögetett. A művelődési ház gondnokaként, rendezvényeket is szervezve tevékenykedett. S „mellesleg” nagyméretű bogyiszlói életképeket festett, melyek a könyvtárban láthatók. Nevéhez fűződik az utcanévtáblák elkészítése – tölgyfába vésve, falucímerrel együtt –, a polgármesteri hivatal dísztermének harmincnyolc, diófából faragott képe, továbbá a központban felállított, kopjafaszerű alkotás, melyen nyilak jelzik a partnertelepülések irányát és távolságát.

A szó szoros értelmében közhasznú munkát végzett. A köz javát szolgáló művei száz év múlva is ott lesznek a település középületeiben, közterein.

A kocka, mint téma, mint a látványevolúció bemutatásának eszköze, már vagy harminc éve foglalkoztatja Nemes Andrást. De csak az utóbbi időben kezdett hozzá igazán a vizuális átmenetek hat oldallapon való ábrázolásához. Például: hogyan lesz az egyenlő oldalú háromszögből, melynek két oldala fokozatosan szétnyílik, a trapézállapot után négyzet. Vagy a világosságból a homály, és abból a sötétség. Ez is egy ábrázolható, vizuális átmenet. Izgalmas képzőművészeti evolúció a síkból térbe jutás, a kép, a dombormű, a szobor hármassága is.

Szívesen nyúl vissza a tiszta forráshoz, a népművészethez. Faragásain gyakran alkalmaz sárközi, bogyiszlói, kalocsai motívumokat. Ezek térbeli megjelenítését is feladatának tekinti.

Más alkotókkal ellentétben, szeret megrendelésre dolgozni. Otthon alig vannak festményei, mert szinte mindent eladott vagy elajándékozott. Már az első képét is megrendelésre készítette.

Ám ami igazán érdekli, arra nincs szponzor. A vizuális ötletek kidolgozása önerőből oldandó meg. Hosszasan bíbelődik például olyan rajzokkal, melyek érzéki csalódást okoznak. Illúziók, amelyek csak a látványvilágban léteznek. Képekből születő képzetek. Néha rejtvényújságokban is felbukkannak ilyenek, a hatlábú elefánt és társai. Az agy mást láttat, mint amit a szem lát. És Nemes András szerint ez természetes dolog, mert minden igazi művészeti alkotás az agynak készül. Továbbgondolásra. Ő most ilyen továbbgondolósdit játszik. Mert játékos felnőtt maradt. Látványalkotó, látványlélektan-kutató. Azt mondja, ha nevet adhatna ennek az új irányzatnak, az így hangzana: a játékos illúziók művészete.