A repülő gyermek lényegét jól értette a hálás kínai közönség

Kína ugyanis más, mindenben, de először is a távolságokban. Azután az éghajlatot tekintve is: a Német Színház vendégszereplésre érkező művészeit az ottani, ugyancsak őszi évszak ellenére fülledt, párás meleg várta. Mások a méretek is: Csinan nem tartozik a legnagyobb városok közé, ez ebben az esetben azt jelenti, hogy szerény, hétmilliós lélekszámmal rendelkezik.

– Elsőre nem szép a látképe, hatalmas, betonszürke épületek és panelrengeteg mindenütt – adott leírást a városról Frank Ildikó, a DBU igazgatója. – Később megszépült számunkra, amikor zöld környezetben forrás, folyó és tó tűnt a szemünk elé. Vendéglátóink kedvesen fogadtak bennünket, valamennyien azonnal kaptunk egy-egy ételcsomagot is. Szállodánk a központ közelében volt, éppen vele szemben emelkedett a színház épülete, ahol azután másnap felléptünk. Én nem bírtam megállni, hogy rövid pihenő után át ne menjek: elégedetten nyugtáztam, hogy a belső tér hasonlított a szekszárdihoz. Várt még egy kellemes meglepetés: kínai vendéglátóink az utolsó szögig legyártatták a díszleteket, teljes mértékben igazodva a méretarányokhoz. Legfőbb elemünk, egy város makettje is tökéletes hasonlóságot mutatott itthoni eredetijével. Nem is vesztegettük az időt, mindent azonnal a helyére tettünk, előadásra kész módon. Másnapra csak a nem kevésbé fontos fény beállítása maradt, de természetesen próbáltunk is. 

Merthogy a harmadik nap este a Szekszárdi Deutsche Bühne Ungarn társulatának jelenlévő tagjai bemutatták a Das fliegende Kind – A repülő gyermek – című darabot, természetesen német nyelven. A kínai közönség értette, miről van szó, hiszen egy vetítővásznon a cselekménnyel szinkronban lehetett olvasni a németről kínaira fordított szöveget. De ami még fontosabb, a publikum a darab lényegét is tökéletesen értette.

– Szemmel láthatóan élénk sikert aratott bemutatkozásunk – folytatta Frank Ildikó. – A hosszas taps után a többség a helyén maradt és közel háromnegyed órán át tartó, különleges és izgalmas eszmecsere alakult ki. Rengeteg kérdést kaptunk, úgy a darabról, mint magunkról. Sokan megjegyezték, hogy ez volt életük első olyan színházi előadása, melyet egy másik földrészről érkező társulat adott elő. Ekkor vált számomra teljesen világossá, hogy mi ott, abban a kínai városban nemcsak Szekszárdot, nemcsak Magyarországot, hanem egész Európát képviseltük. Egyébként Csinanban valóban nem is láttunk – rajtunk kívül – európai embert. Ezen minőségünkben az egzotikumot képviseltünk, rengeteg helybeli törekedett arra, hogy velünk együtt fotózkodjon egy-egy szelfi erejéig

Másnap az előadás és a siker megismétlődött.

A csapat kevés szabadidővel rendelkezett, de azért mindenki igyekezett minél többet megismerni Kínából. Ez a törekvés nem kecsegtet gyors és könnyű sikerrel, hiszen ennek a kontinensnyi országnak számos arca van. De azért egy-két jellegzetességet nyugtázhattak a nyitott szemmel járó DBU-sok. Először is azt, hogy az utcák tiszták, kora reggelente gépek takarítanak mindenütt, ebből következően szeméthalmok, legalábbis a szem előtt lévő területeken, sehol sincsenek. Ha az autók többsége még ugyan benzines is, a gépkocsiknál is gyakoribb robogók már elektromossággal működnek. Azaz, nem szennyezik a környezetet.

A közönség barátságos, szívélyes viselkedése és alkalomhoz illő ruházata alapján a jól szituált kategóriába tartozott, de az utcán sem lézengtek rongyos öltözetű, mezítlábas emberek. A társulat számára adott díszvacsora pedig bármely hasonló magyarországi megfelelőjét felülmúlta. Mifelénk a vendéglátó, ha nagyon ki akar tenni magáért, ilyen esetekben általában négy-ötféle ételt tálal fel. Csinanban legalább huszonötféle fogást kóstolhatott végig a DBU küldöttsége. Frank Ildikó értékelése szerint a levesektől eltekintve valamennyi helyi specialitás nagyon finom volt.

– Meggyőződésem, hogy méltó módon képviseltük nemcsak színházunkat, de Magyarországot, sőt, Európát is ezen a kínai vendégszereplésen – adott összegzést Frank Ildikó. – Sikerült bemutatnunk intézményünk különlegességét, azt, hogy Magyarországon németül játszunk kortárs szerzőket, de klasszikusokat is. Remélem, valamikor még lesz folytatása ennek a kezdeményezésnek, melynek megvalósulásában fél éves munkám is benne van. Büszkeséggel tölt el, hogy ez a jelentős esemény igazgatói működésemhez köthető.