Az edző személye miatt írt alá az MTK-hoz Szekerczés Luca

– Az lehetett olvasni, hogy több megkeresése is volt, lehet tudni, mely csapatok voltak ezek?

– Konkrét neveket nem szeretnék mondani, de itthonról és külföldről is érdeklődtek. Szívesen kipróbáltam volna magam újra légiósként, de végül ezt láttam most a legjobb megoldásnak – felelte a 25 éves Szekerczés Luca, akit néhány napja jelentett be új klubja, az élvonalbeli bajnokság eltörlését a hetedik helyen érő MTK Budapest.

– Úgy fogalmazott, hogy a csapategység és a vezetőedző miatt döntött a fővárosi kék-fehérek mellett. Milyen edzőnek tartja Golovin Vlagyimirt?

– Vovával már többször dolgoztam együtt, Siófokon vezetőedzőm is volt. Úgy gondolom, nagyon fontos számára, hogy felszabadultan játsszunk, élvezzük a játékot és ne görcsöljük túl a dolgot. Emellett rengeteget foglalkozik a játékosok lelki világával, ami nőknél kifejezetten fontos. Persze, ha kell, ő is fel tudja emelni a hangját. Nagyon sikeres edző, a női junior válogatottal világ- és Európa-bajnokságot nyert. Bízom benne, hogy tovább tudok fejlődni nála és a csapat is sikeres lesz, talán még sikeresebb, mint az előző szezonban, ami így is a legjobb idénye volt a klubnak.

– Három év után távozott Dunaújvárosból. Hogyan értékelné pályafutása ezen időszakát?

– Nagyon hasznos és tanulságos volt. Anno a döntésemben nagy szerepet játszott, hogy a példaképem, Radulovics Bojana személyesen keresett meg, míg az egyik legjobb barátnőm, Cifra Anita a csapattársam volt, ő segített a beilleszkedésben. Mindegyik év más volt, már csak azért is, mert a csapat is cserélődött közben. Az első évben negyedikek lettünk, az a csapat rutinosabb játékosokból állt. A második évben már egy fiatal csapat voltunk, több utánpótláskorú játékos csatlakozott hozzánk. Itt már a kilencedik helyet szereztük meg, amit reálisnak gondoltam, de elégedett egyáltalán nem voltam. Ez a két év számomra meghatározó volt, jól éreztem magam, az edzők, György László, Imre Vilmos és Vártok Ákos bíztak bennem, sok időt tölthettem a pályán. Az utolsó év volt a legnehezebb. Ebben az idényben szedtem össze egy sérülést, amiből nagyon nehezen, nagyon lassan tértem vissza. A csapat nem nagyon változott az előző évhez képest, a társaság összekovácsolódott, ami a nyolcadik helyhez volt elég, igaz, a bajnokságot nem tudtuk végigvinni. Idén voltak bravúrjaink, például a debreceni döntetlen vagy az érdi siker, amiket sosem felejtek el, de voltak olyan meccseink, amiket hozni kellett volna, mégsem sikerült. Összességében pozitív tapasztalat volt, örökre szóló barátokat szereztem kézilabdában és a pályán kívül is.

– Milyen célokkal érkezik az MTK-hoz? Mit szeretne elérni a fővárosiakkal?

– Abban reménykedem, hogy a csapat meg tudja ismételni az előző szezonban mutatott jó teljesítményét, vagy még egy picit feljebb is tudunk lépni a tabellán. Erről viszont még korai beszélni, mert még nincs átfogó körkép az erőviszonyokról. Az első edzőmeccsek után kicsit tisztulhat a kép. Ami engem illet, szeretnék a csapat segítségére lenni, húzóemberré válni.

– Lehet már tudni, mikor kezdik a felkészülést?

– Július elseje az időpont, de ez még változhat, minden a koronavírus-járvány alakulásától függ. A karantén alatt és most is egyéni programterv alapján edzünk, szerencsére a szabadba ki lehetett menni. Nagyon örülök, hogy feloldották a korlátozásokat, így végre a szabadidőmben olyan helyekre is el tudok menni, ahova az elmúlt hónapokban nem lehetett. Legszívesebben mégis egy koncertre mennék el, de arra egyelőre még várnom kell.

Borítóképünkön Szekerczés Luca (a labdával), aki pozitív tapasztalatokat szerzett dunaújvárosi évei alatt