Szűcs István a csúcsokra és a dobogóra is feljutott

Kerékpáros kalandtúrának nevezik a Hungarian Divide-ot, de a „túra” paramétereit megismerve ez jóval több egy sima drótszamaras kalandnál. A feladat: kijelölt útvonalon az Őrségből a Dunántúli- és az Északi-középhegység csúcsain keresztül eljutni a Sátoraljaújhely melletti célba. Mindez összesen 1240 kilométeres táv, szinte kizárólag terepen, hegyre föl, völgybe le, éjjel-nappal, összesen 19,5 kilométeres szintkülönbséggel. Minderre legfeljebb tíz nap áll rendelkezésre. Ja, és külső segítség nincs, a résztvevők önellátóak, maguknak kell gondoskodniuk a pihenésükről, táplálkozásukról.

Erre a „bikepacking” túrára nevezett be a tolnai Szűcs István is, aki nem kezdő ebben a műfajban. Számos extrém kihívást teljesített már, többek között a 3,8 kilométer úszásból, 180 kilométer kerékpározásból és 42 kilométer futásból álló „vasember”távot is.

István lapunknak elmondta, hogy tavaly már megcsinálta a féltávú, 600 kilométeres Hungarian Divide-ot. Idén a teljes távon indult, és mindjárt a dobogót tűzte ki célul. Továbbá persze a saját fizikai-lelki teljesítőképessége határának elérését. Mindkettő sikerült. Azzal együtt, hogy azért ezt a túrát nem egyetlen nagy diadalmenetként kell elképzelni.

Az irdatlan nehézségű útvonal minél hamarabbi teljesítésnek egyik kulcsa, hogy a lehető legkevesebb időt kell „elpazarolni” pihenésre, alvásra. István az öt nap alatt összesen 15 órát aludt, kétszer erdőben, egyszer egy kápolna tövében, egyszer egy tó partján, a hálózsákjában. A negyedik napon viszont ágyban pihent, három órát, és akkor még zuhanyozni is tudott.

Mivel a kijelölt útvonal elkerülte a nagyobb településeket, ahol biztosan lehet boltot találni, a biztonság kedvéért több kilónyi energiaszeletet és jó sok izotóniás italt vitt magával. Az út során szerencsére talált élelmiszerüzletet, és igyekezett legalább egyszer főtt ételt is enni.

Nehezítette a túrát, hogy a rajt előtt országosan meglehetősen sok eső esett, így sok helyen volt sáros, csúszós a terep, ahol tolni kellett a biciklit. A fáradtság mellett azonban a legnagyobb kihívást a fizikai fájdalmak jelentették István számára. Az, hogy fájtak a lábai és a feneke, tulajdonképpen természetes, nem is okozott különösebb problémát. Az azonban igen, hogy a csuklói teljesen elzsibbadtak (még a verseny után két héttel se jöttek teljesen rendbe), az utolsó két napon pedig a nyaka felmondta a szolgálatot. Alig tudta tartani a bukósisakkal, fejlámpával és a rázós utakkal „nehezített” fejét. Ezért a végén már egy, a hátához erősített karóhoz rögzítette a fejét, és úgy tekert.

Arra a kérdésre, hogy nem gondolt-e a túra feladására, azt válaszolta: én még soha nem adtam fel semmit. Így aztán élete eddig legnagyobb „menetében”, 5 nap, 6 óra és 57 perccel az indulás után megérkezett a célba, sokáig a második helyen haladva, végül harmadikként. – Jó, hogy végre vége – ez volt az első gondolata.

A Hungaria Divide-on nemzetközi mezőnyön indultak, összesen 99-en. A hosszú távnak közülük 29-en vágtak neki. Az indulók közel fele, negyven ember feladta a túrát. Szűcs Istvánnak viszont az átélt megpróbáltatások nem vették el a kedvét a bikepackingtól. Azt mondja, a jövőben is szeretne elindulni ilyen megmérettetésen.