Elsősorban a szíve húzta újra haza Dávid Csanádot

– A honvágya húzta haza Magyarországra?

– Inkább a szerelem – válaszolta Dávid Csanád, a Pénzügyőr SE 31 esztendős lövője. – Barátnőmmel három éve alkotunk egy párt, még amikor a Steaua Bukarestben játszottam, akkor ismerkedtünk meg. Az idei szezonban a kézilabda-Bajnokok Ligájában szereplő horvát Podravka Koprivnicában játszik, s miután ő magasabb szinten űzi a sportágát, mint én a röplabdát, így alkalmazkodtam hozzá. Kapronca Kaposvártól alig száz kilométer, így viszonylag közel tudunk lenni egymáshoz, gyakrabban találkozunk. Nem mellesleg a család is közel van, nemrég voltam otthon Bonyhádon, még ha csak egy születésnapi ebédre is tudtam leugrani.

– Ugyan a távolság érzékeltetésére az imént Kaposvárt említette, mégsem oda igazolt vissza, pedig korábban két évet is töltött ott. Miért nem a somogyi klubot választotta?

– Nem jó szájízzel jöttem el annak idején a klubtól, a Pénzügyőrtől pedig jött egy jó ajánlat, amire nem mondtam nemet. Budapestről autópályán két és fél óra alatt el lehet érni Kaproncát, ami nem leküzdhetetlen akadály.

– Milyen célokat tűzött ki maga elé a szezonra?

– Szeretném megnyerni a csapattal a bajnokságot, a Magyar Kupát, és jó lenne továbbjutni az oda-visszavágós alapon működő Challenge Kupában is, ahol minden bizonnyal egy ukrán ellenfelet kapunk az előselejtezőből. Az Extraligában négy mérkőzésünkből hármat megnyertünk, úgyhogy jó úton indultunk meg a bajnokság megnyerése felé. Egyetlen vereségünket éppen Kaposváron szenvedtük el, de fogalmazzunk úgy, hogy ott magunkat vertük meg. Az előző szezonban veretlenül szerzett aranyérmet a csapat, idén ennél jóval nehezebb lesz a dolgunk, mert az ellenfelek megerősödtek. Hétvégén például az újonc, de több brazil légióst is foglalkoztató Kistexthez utazunk.

– Két belgiumi és három romániai szezon után tért vissza az Extraligába. Miben változtatta meg ez az öt év?

– Éppen abban a korban álltam légiósnak, amikor a legtöbbet fejlődik az ember. Sokat változtam, de talán a leginkább szembetűnő a játékvezetők hozzáállása. Korábban én voltam az, akire azt mondták, hogy „na megint itt van ez a gyerek”, mindig én csináltam a hülyeségeket. Most azonban megvan az egymás iránti tisztelet, máshogy kommunikálnak velem. Az utolsó évemben Kecskeméten fiatalon is húzóember voltam, most viszont a csapat második legidősebb játékosa vagyok. A fiatalok hallgatnak rám, egyfajta mentoruk is vagyok, ami egyben nagyobb felelősséggel jár.

– Tervez még külföldre igazolni?

– Visszatérnék Romániába, akár a Zalaúhoz, ahol az előző szezonomat töltöttem. Kézilabdában korábban építik a csapatokat, ott már januárban, februárban tárgyalnak a játékosokkal, így megvárom, hol folytatja pályafutását a barátnőm, azt követően döntök.