A hőlégballonozás nagyjai találkoztak Őcsényben

A ballonos találkozónak, amelyet a Pannónia ’76 Alapítvány szervezett meg, a Református Gyülekezeti Ház adott otthont.  A megnyitón köszöntőt mondott a község polgármestere, Fülöp János és Orbán Attila, a Tolna Megyei Közgyűlés alelnöke. Ezt követően a konferenciát Stieber József, a Pannónia ’76 Alapítvány kuratóriumának elnöke nyitotta meg, majd Punka György felsorolta azokat a szakmabelieket, akik „A magyar hőlégballonozásért” díjakat kapják: Vona István, Balikó Pál és Németh Tibor Károly. 

A résztvevők szombaton és vasárnap összesen tizennégy előadót hallgathattak meg, köztük olyan kiemelkedő szaktekintélyektől, mint Punka György hőlégballon műszaki felügyelő, hőlégballon- és hőléghajó-berepülő pilóta, repüléstörténész; Sós Mihály hőlégballon-tervező és -gyártó, oktató pilóta, a Pannónia ’76 Alapítvány titkára, vagy Nagy Péter hőlégballon-oktató pilóta, magyar nemzeti bajnok, a Repülő és Légisport Szövetség ballonrepülő szakág vezetője, a Magyar Ballon Szövetség elnöke. 

– Negyven esztendővel ezelőtt, egy addig a környéken még sohasem látott, furcsa szerkezet emelkedett a levegőbe az őcsényi repülőtéren. Olyan volt, akár egy nagy, zöld, csíkos padlizsán. Körülötte néhány izgatott ember rohangált, fel-felemelt fejjel vizsgálva a hólyag állapotát. A több emeletnyi, méltóságteljesen ingadozó „dísztök” alatt egy alumínium kosárban a Repülőgépes Növényvédő Állomás egyik fiatal mérnöke, Balikó Pál állt. Egyik keze a hosszú zsinórral működtetett csapon, a másik – mint egy igazi kapitányé – a kosár peremén. A körülállók hátra-hátrahőköltek, amint a feje felett lángszóróként lobogó cső időnként hatalmas lángot küldött a zöld hólyag belsejébe – emlékezett vissza Punka György előadásában az újkori hőlégballon-repülés kezdeti szakaszára. 

A Pannónia ’76 Alapítvány a hőlégballonos emlékmű projektből nőtte ki magát. Egyik fontos célja az alapítványnak, hogy a magyar hőlégballonozás „hőstörténetét” feldolgozza és a magyar repüléstörténet ismert részévé tegye. Azt mondhatnám, hogy ez a munka még el sem kezdődött. Alapítványunk egyelőre csak abban ért el sikereket, hogy erre a témára felhívta a figyelmet, az emlékmű mellett létrehozott egy szép gyűjteményt. 

A gyűjteményben rengeteg tárgyi emlék, dokumentum, fotó, videó található, amelyben elrejtve a fenti célnak az anyaga benne van. Mióta létrejött ez a múzeum és én lassan 5 éve szinte főállásban dolgozom benne, abban reménykedem, hogy eljön az idő, amikor repüléstörténészek, akár egyetemi diplomaterv, esetleg doktori disszertáció témáját fogja képezni a magyar hőlégballonozás története – emelte ki Sós Mihály az előadásából. 

Az előadók saját történeteikkel tették még színesebbé érdekes előadásaikat. A napot az Első Magyar Hőlégballon-történeti Gyűjtemény megtekintésével zárták a látogatók, ami után pedig egy bográcsozásra invitálták őket a szervezők. A rendezvényen elhangzott izgalmas történetek közül kiemelendő Punka György visszaemlékezése, aki a ballonozás történelmének legjelentősebb eseményeit és szereplőit mutatta be előadásában. – Az egyik első magyar „hőlégballonos”, Gyarmathi Sámuel 1751. július 15-én született, Kolozsvárott. 

Mint, ahogyan sokan mások is abban az időben, a maga módján polihisztornak számító, az ásványtannal foglalkozó férfiú orvos, nyelvész és – a megélhetés miatt – gazdag családok gyermekeinek nevelője volt, ami a tudományok sokféleségében való jártasságát is megkövetelte. 

A Montgolfier testvérek kísérleteinek idején éppen a jeles politikus, költő és híres könyvgyűjtő, gróf Ráday Gedeon két unokája mellett nevelősködött. Ahogyan Európa-szerte mások is, a hírek hallatán maga Gyarmathi is kedvet kapott egy ballon szerkesztésére.