Atomerőmű KSC Szekszárd

2022.05.17. 12:31

A legfényesebben csillogó bajnoki ezüstérmük az idei

Az eddig megszerzett bajnoki ezüstérmek közül ez a legértékesebb, mondta lapunknak Szabó Noémi, az Atomerőmű KSC Szekszárd női csapatának szakmai és sportigazgatója. A klubvezető reménykedett benne, hogy egy meccset sikerül nyerniük a döntőben, de hozzátette azt is: csoda lett volna ezt a Sopront háromszor legyőzni.

Rónai Gábor

Szabó Noémi és a testvére, a klubot ügyvezető-elnökként dirigáló Szabó Gergő hat évvel ezelőtt kezdett bele abba a munkába, amely idén Euroliga-szereplésben csúcsosodott ki (Fotó: M. D.)

Fotós: Mártonfai Dénes

Szabó Noémi és a testvére, a klubot ügyvezető-elnökként dirigáló Szabó Gergő hat évvel ezelőtt kezdett bele abba a munkába, amely idén Euroliga-szereplésben csúcsosodott ki (Fotó: M. D.)

Fotós: Mártonfai Dénes

– Megint ezüstérem, immáron a negyedik. Nem unják még? 

– Nem, sőt büszkék vagyunk rá, hogy a miénk Magyarország második legeredményesebb női klubcsapata! – felelte lapunknak Szabó Noémi. – Minden eddiginél fényesebben csillog ez az ezüst­érem. A korábbi három fináléban a magyar bajnokság legjobb csapatával találkoztunk, idén viszont Európa legjobb csapata, az Euroliga friss győztese várt ránk a döntőben. Csoda lett volna, ha más eredmény születik. 

– Azért megvolt rá az esély, az első két meccs nagyon szorosan alakult… 

– Azt tudni kell, hogy a soproniak az első találkozó előtt pár nappal nyerték meg az Euroligát, és nyilván nem teljesen tudták függetleníteni magunkat az élménytől, a történelmi tettől. A másodikon is nagyot küzdöttünk, szenzációs szurkolótáborunk előtt tényleg közel voltunk a bravúrhoz, de ha őszinték és reálisak akarunk lenni, akkor azt kell mondanom, hogy a harmadik találkozó mutatta meg az igazi különbséget. Ez a Sopron tele van klasszisokkal, ezt a Sopront egyszer is nehéz legyőzni, háromszor pedig lehetetlen. Persze van bennem egy kis hiányérzet, mert a szekszárdi találkozót jó lett volna megnyerni. De így is nagyon megdolgoztunk ezért az ezüstért. 

– Milyen érzésekkel tekint vissza a szezonra? 

– Maximálisan elégedett vagyok, ahogy mindenki, aki részese volt ennek az idénynek. Soha rosszabb évünk ne legyen! A klub fennállása során először ott lehettünk az Euroliga főtábláján, ahol ugyan a bokszzsák szerepét osztották ránk, de rengeteg hasznos tapasztalatot szereztünk, amit a hazai rájátszásban kamatoztatni is tudtunk. Ez az utazás egy út volt számunkra az ismeretlenbe. Szó szerint mély vízbe kerültünk. Jó néhányszor közel voltunk a sikerhez, gondolok itt a moszkvaiak vagy a rigaiak elleni meccsekre, vagy például Roberto Iníguez csapata, a Salamanca elleni hazai találkozónkra, amelyet a spanyolok csak hosszabbításban tudtak megnyerni. És azt sem szabad elfelejteni, hogy Nikolina Milics lábfejsérülése miatt két és fél hónapig nem állhatott a szakmai stáb rendelkezésére. Az ugyanakkor Djokics Zseljko szisztematikus munkáját dicséri, hogy mások át tudták venni a szerepét, ezért sem szenvedtünk olyan meglepő vereségeket itthon, mint például a Győr, a Pécs vagy a Diósgyőr. A Magyar Kupa-bronz miatt van egy kis hiányérzetem, hiszen az az érem lehetett volna fényesebb is, de az elődöntőben elszenvedett vereségünk után a bajnokságban revansot vettünk a DVTK-n, s gyorsan el is szállt a csalódottságom. A Hepp Kupában megszerzett aranyérmünkkel pedig teljes lett az éremkollekciónk. Az, hogy Sopronban sikerült hálót vágni, nagy fegyvertény volt a lányoktól. 

– Miklós Melindával és Mányoky Rékával hosszabbítottak, ezt már lapunkban is megírtuk. A keret többi tagjával mi a helyzet? Milyen lesz az új KSC? 

– A koncepciónk nem változik, továbbra is a saját nevelésű fiataljainkra és a tehetséges magyar játékosokra építünk. Miklós Melindának nagyszerű éve volt, számomra ő volt a szezon felfedezettje, a döntőben is remekül játszott, és még mindig csak tizennyolc éves. Mányoky Réka is remekül dolgozott, sokat tett azért, hogy a miénk legyen a Hepp Kupa, és a szezon második felére szépen beépült a csapatba. Egyértelmű volt, hogy megtartjuk őket. Studer Ágnesnek, Bálint Rékának, Gereben Líviának, Horváth Dórának és Holcz Rebekának is szerződése van. Utóbbiakban benne van, hogy egyszer csak az egyik fordulóról a másikra húzóemberré válnak. Studer Ágnes egy komoly bokaplasztika után úgy irányította egyedül végig a szezont, hogy ha beteg volt, akkor is vállalta a játékot. Ő számomra ebből a szempontból emelkedett ki, még akkor is, ha a teljesítménye még nem volt azon a szinten, ahová eljuthat. Bálint Réka pedig Theodoreán Alexandra távozása után megkapta a csapatkapitányi karszalagot, s igazi közösséget tudott építeni a pályán kívül és a pályán belül is. Talán most volt az egyik legjobb a csapategységünk. Amikor ötödikek lettünk a bajnokságban, s sokkal jobb játékosaink voltak, elsősorban ez hiányzott. 

– A magyarok rendben, de mi lesz a légiósokkal? Mi lesz Miliccsel, vagy Goree-val? 

– Nikolina Milics nem marad, ő egy nagyszerű játékos, amit be is bizonyított az elmúlt idényben. Válogathat a jobbnál jobb ajánlatok közül, amelyekkel mi nem tudunk versenyezni. Nem marad Zala Friskovec és Kolby Morgan sem. Mindketten tehetséges fiatalok, akiktől még nem lehet elvárni, hogy hosszú távon kiegyensúlyozott játékkal rukkoljanak elő. Azt gondoljuk, hogy egy kicsit stratégiát kell váltanunk ahhoz, hogy az Euroligában helytálljunk. Tapasztaltabb kosarasokra van szükségünk, olyanokra, akiktől a fiataljaink is tanulhatnak. Vannak kiszemeltjeink, zajlanak az egyeztetések egy jó nevű, tapasztalt játékossal, de többet egyelőre nem mondhatok. Goree Cyeshát mindenképpen szeretnénk megtartani, vele most ülünk le tárgyalni, Krnjics Szárá szekszárdi jövőjét illetően pedig még további egyeztetésekre lesz szükség. Nem engedjük el a kezét, meglátjuk, hogy miként tud felépülni súlyos keresztszalag-szakadásából. Ha rendben lesz, mi nyitottak leszünk a közös folytatásra. 

– Djokics Zseljkóval mi újság? Felröppentek olyan hírek, hogy megy Pécsre… 

– Minden szezonban felröppennek ilyen pletykák, de nem foglalkozunk velük. Zseljkót még két évig érvényes szerződés köti a klubhoz, töretlen a bizalmunk iránta, s azt gondolom, hogy ő is szeret itt dolgozni. Hat éve van velünk, s eddig minden szezonban kihozta a maximumot a rábízott játékosokból. Biztos vagyok benne, hogy ez a következőben is így lesz, és azt sem szabad elfelejteni, hogy nem mondtunk le arról, amit ideérkezésekor célként kitűzött maga elé. Mégpedig arról, hogy egyszer közösen aranyérmet ünnepelhessünk itt, Szekszárdon. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában