Dupla jubileumot ünnepel a ma ötvenesztendős Kovács Antal

Lehetett volna trombitaművész vagy kiváló műszaki szakember – utóbbiról nem tett le végleg, de erről majd később –, mégis a sport lett az élete. Saját bevallása szerint nem készült élversenyzőnek – a szülei is a tanulásra ösztönözték –, de már kisgyerekként megtetszett neki a fehér ruha, amely a dzsúdó tisztaságát, szellemiségét szimbolizálta.

Bátyja, Ferenc – az atomerőmű blokkjainak üzem­idő-hosszabbításáért felelős kiemelt projekt vezetője – járt jó példával előtte, aki egyik alapítója volt a paksi cselgáncsszakosztálynak. Kovács Antal ötödikes korától kezdett komolyabban, heti öt edzés keretében foglalkozni a sportággal. Ennek immár négy évtizede...

Amikor csütörtök reggel fél hétkor benyitottam a Barátság utcai edzőterembe, már javában tartott a tréning. Földharcban, váltott ellenfelekkel gyűrték egymást a dzsúdósok. Az olimpiai bajnok minden mozdulatán érezhető volt a rutin és az erő. Az edzés végén leültünk a tatamira, és egy kis múltidézésre kértem.

– Nem voltam különösebben tehetséges vagy szorgalmas, de szerettem edzeni, és mindig találtam motivációt a kemény munkára – mondta a paksiak kiválósága, aki első komolyabb sikerét 15 évesen aratta a korosztályos országos bajnokság megnyerésével. 
Aztán a Tóth Bélával és Hangyási Lászlóval végzett munka egyre inkább kezdett beérni. Tizennyolc évesen Ifjúsági Barátság Versenyt, majd 1991-ben junior Európa-bajnoki bronzérmet nyert. A következő esztendőben újabb bronzot zsebelt be, ezúttal a párizsi felnőtt-kontinensviadalon, így 20 évesen a barcelonai olimpiára utazó magyar csapat tagja lett. 

A paksi fiatalembert feldobta az ötkarikás játékok hangulata, az első napon érmet szerző Csősz Imre sikere pedig tovább táplálta harci kedvét, ám a 95 kilogrammos súlycsoportban nagyon erős mezőny gyűlt össze. Kovács Antal most úgy pörgette vissza az eseményeket, mintha tegnap, és nem éppen 30 éve történtek volna.

– Az első meccset leszámítva négy kőkemény ellenfélen keresztül vezetett az út – mondta. – Előbb egy oroszt vertem, majd a címvédő brazil Aurélio következett. Igyekeztem mindig csak a következő feladatra koncentrálni, ahogy azt Laci bácsi tanította. Az elődöntőben egy rettentő erős hollandot sikerült legyőznöm, aztán jöhetett a Stevens elleni finálé, amely kis híján hamar véget ért. Az angol karfeszítéssel próbálkozott, de sikerült kijönnöm a szorult helyzetből. Két és fél perc után éreztem, hogy ellenfelem elfáradt, aztán dobtam rajta két belső combot.

Amikor leperegtek az utolsó másodpercek is, a magyar fiatalemberből feltörtek az addig elnyomott érzelmek. Saját bevallása szerint volt is egy „képszakadás”. 

– Néhány hónappal előtte halt meg édesapám, aki ugyan soha nem látott versenyezni, de végig támogatott, és nagyon büszke volt a sikereimre. Akkor ott nagyon fájt, hogy ezt a diadalt már nem érhette meg, ezért az eredményhirdetésre nem is emlékszem – mondta elérzékenyülve az Atomerőmű SE kiválósága. 

Miután a magyar tévé nem vásárolta meg az éremosztó közvetítési jogait – nem gondolták, hogy egy junior magyar fiú még érdekelt lehet a ceremónián –, így Kovács Antal nagyon sokáig nem is idézhette fel az eseményeket. Azóta előkerült a felvétel, amely néhány éve egy nyári tévéműsorban már könnyeket csalt a kétméteres dzsúdós szemébe, ám a bajnok még gyűjti az erőt, hogy végig tudja nézni a képkockákat.

Amikor kerek pályafutása lezárásáról faggattam, elmondta, arra is tudatosan készült. Szeretett volna ott lenni a gyerekei – feleségével hármat terveztek – fürdetésénél, nem pedig több száz kilométerre valahol egy edzőtáborban. Ezért, miután 2004-ben Eb-ezüstöt szerzett, vitte a magyar zászlót az athéni olimpián, nyert egy Világkupát és megnősült, eldöntötte, hogy befejezi. Azért a következő évben még Európa-bajnok lett a magyar csapattal, a 2007-es Hungária-kupán pedig „beugróként” elverte az aktuális olimpiai bajnokot, de ekkor már csak versenyezgetett, és a civil életre koncentrált.

Dr. Kovács Antal azt mondta, a dzsúdó a küzdeni tudás mellett többek között megtanította, hogy nem lehet mindig elvárás a 100 százalék. Én magam a 80/20 arányban hiszek: csak a feladatok 20 százalékához kell 80 százaléknyi erőbefektetetés, a többihez elég a 20 százalék is, mert élveznünk kell a sikerhez vezető utat is. „Persze, amikor ott vagyunk, akkor tegyük oda magunkat!” – zárta a beszélgetést Paks olimpiai bajnoka. 

Most régi álmát teljesíti be
Dr. Kovács Antal 1972. május 28-án született Pakson. Az Atomerőmű SE cselgáncsozója, edzői Tóth Béla és Hangyási László. Magyarország egyetlen olimpiai (Barcelona, 1992) és első világbajnoka (1993, Hamilton) a sportágban. Olimpiai ötödik helyezett (1996, Atlanta), világbajnoki ezüstérmes (2001, München). Európa-bajnokságokon kétszeres ezüst- és ötszörös bronzérmes, Világkupa-győztes. Junior-világbajnoki második és Európa-bajnoki harmadik helyezett, sokszoros magyar bajnok (95 és 100 kg). 

A Vak Bottyán Gimnáziumban érettségizett, majd Pécsett szerzett közgazdászdiplomát, és a PTE Regionális Gazdasági Doktori Iskolájában doktorált. Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. kommunikációs igazgatója most régi álmát beteljesítve nukleáris szakmérnöknek tanul. Az Atomerőmű SE elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja. Nős, három gyermek édesapja.