„A játékosok megalkuvást nem ismerve harcolnak a győzelemért”

– Mire koccintott Szilveszter éjfélkor?
– Arra, hogy egészségesek legyünk, és boldogok. Mi más fontos van az életben? – kérdezett vissza Gulyás Róbert. 

– Semmi fogadalom?
– Kinőttem már ezekből a fogadalmakból. Tíz évvel ezelőtt még előfordult, hogy megfogadtam valamit, de aztán pár nap után megszegtem. Akkor pedig minek tenni? 

– Elégedetten zárta le az évet?
– Ha elégedett lennék, az régen rossz lenne! Vannak dolgok, amikkel elégedett voltam, vannak olyanok is, amikkel nem. Fél év alatt nem lehet megváltani a világot, de amit a kinevezésemkor hangsúlyoztam, hogy olyan csapatot akarok látni, amelyikben a játékosok megalkuvást nem ismerve harcolnak a győzelemért, azt gondolom, az megvalósult. Egyre több a nézőnk, egyre többen kísérnek el bennünket idegenbe is, s ami engem végképp boldoggá tesz, hogy egyre több a kisgyerekes család, amelyik szombat este a meccsnézést választja kikapcsolódásul. Azt is meg kell jegyeznem, hogy egyre kevesebb a kritikus hang, a drukkerek inkább tapsolnak, buzdítják a játékosokat, és ezt jó látni.  

– Régen szerepelt ilyen jól az ASE, mint ősszel. Rég volt zsinórban négy bajnoki győzelme. Mondhatjuk, hogy ez már olyan csapat, amilyenről álmodott?
– Úgy fogalmaznék, hogy ez a keret, tekintve a játékosok tudását, képességeit, és az emberi oldalt is, elég közel van ahhoz, amilyen csapatot szeretnék látni a pályán. Akivel nem voltunk elégedettek, az már nincs itt velünk. A játékosok remek kezekben vannak, Csirke Ferenccel és a stábjával kifejezetten elégedett vagyok. Sokat beszélgetünk, s bár mindenben nem is értünk egyet, mindketten ugyanazt akarjuk: hogy jobbak és jobbak legyünk. Ő az egyik, én a másik oldalról.

– Mi hiányzik még ehhez?
– A magyar magunkat meg kell erősíteni, de kevés az olyan magyar játékos, aki extra teljesítményt képes letenni a pályára. A körülményeinken is lenne mit javítani. Sokat léptünk előre, egységes a csapat arculata, a csapat körüli megjelenés, gondolok a kisbuszokra, vagy az online-megjelenésre, a sportcsarnokban már csak azoknak a támogatóknak a reklámjai vannak kint, akik tényleg ott állnak a csapat mellett. Szóval haladunk, szépül a csarnok is, de sok feladat vár még ránk. 

– A bő egy év alatt, amióta vezeti a szakosztályt, egyszer sem mondta azt, hogy elég?
– Aki ismer engem, tudja milyen vagyok, s tudja azt is, hogy nem szokásom feladni. Voltak nehéz időszakok, de a legrosszabban is igyekeztem meglátni a pozitívumot. 

– Amikor legutóbb beszélgettünk, s a reményeiről kérdeztem, azt mondta, szeretné, ha a legjobb nyolc között ott lenne az ASE. Eddig jól haladnak, sőt talán többet is kaptunk, mint amit reméltünk. Ilyen ősz után lehet akár álmodozni is?
– Azt gondolom, az elmúlt évek eredményeit tekintve ez egy kimondottan jó teljesítmény. De a célkitűzésünk ettől még nem változott. Van nyolc győzelmünk és hat vereségünk, de sok van még vissza a szezonból, és amíg nem érnek véget az alapszakasz küzdelmei, addig azért kell harcolnunk, hogy ott lehessünk a legjobb nyolcban, s ezzel együtt a rájátszásban.

– A jó szerepléssel az ASE kivívta a jogot, hogy ott lehessen a Magyar Kupa selejtezőjében. Ez egy nagy esély, régen alkotott már emlékezeteset a csapat ebben a sorozatban. 
– Az idei lebonyolítás más lesz, mint az eddigiek. Most nyolcas helyett négyes döntő lesz, ahová selejtezőn át lehet bejutni. Még nem tudjuk, hogy melyik csapat lesz az ellenfelünk, ha kiderül, akkor lehet esélyekről beszélni. Ha bejutnánk a négybe, bármi lehetne, de a fő cél továbbra is, hogy a bajnokságban ott legyünk a nyolc között. 

– Olvasom az internetes oldalakon, hogy az ellenfelek sorra igazolnak, új játékosokat jelentenek be. Várható, hogy Paksra is érkezik egy újabb külföldi?
– Mi nem tervezünk ötödik légióst szerződtetni. Csak azért nem fogunk leigazolni valakit, hogy kihasználjuk ezt a lehetőséget. Meg aztán, amíg látom a mérkőzéseken a küzdeni akarást, amúgy sincs rá okom, hogy belenyúljak a csapatba.