Miklós Melinda várja az új esztendőt és amit az tartogat számára

– A két ünnep között nem megszokott a válogatott edzőtábor, de a „miértje” sem mindennapi. Sikerült elvégezni azt a munkát, amit a februári olimpiai selejtezőre el kellett?
– Ahogy mondani szokás, a foglalkozás elérte a célját, felfrissítettük az eddigi dolgokat, de új elemeket is kezdtünk gyakorolni, amit az edzői stáb szeretne viszontlátni majd februárban – fogalmazott lapunknak Miklós Melinda, a Tarr KSC Szekszárd saját nevelésű hátvéd-bedobója, aki tagja Székely Norbert szövetségi kapitány olimpiai selejtezős bő keretének. – Azt hozzá kell tenni, hogy több olyan alapember hiányzott, akik jó eséllyel benne lesznek a szűkített keretben, a többieknek viszont ez egy jó lehetőség volt arra, hogy szem előtt legyen.

– Ha jól sejtem, nemcsak elméleti része volt a gyakorlásnak. A három napban lemozogták a karácsonyi bejglit?
– Délutánonként kontakt edzésünk volt, úgyhogy a fizikai részt is beletettük a munkába. Erre szükség is lesz, mert a kanadai, a japán és a spanyol válogatott is komoly erőt képvisel. Jó volt ismét a nemzeti csapattal készülni, jó hangulatban teltek a napok, örülök, hogy a sérülések után ismét ott lehettem a társakkal. Mindenki tudja, hogy a karácsony leginkább a pihenésről, a családról és arról szól, hogy jókat együnk, de mindenki nyitott volt az új dolgokra.

– Önnél is így telt a karácsony?
– Próbáltam feltöltődni, amit igazán olyanok mellett tudok, akiket szeretek. Az első napokat a családdal töltöttem, utána a párommal voltam. Nálunk a karácsony a korábbi években is szűk körben zajlott. A hosszú és néha fárasztó hónapok után a szilveszter viszont már tényleg a pihenésről szól majd.

– Az év vége a számvetés ideje, hogy mit hagy maga mögött az ember. Milyennek látja a 2023-as esztendejét?
– Ilyenkor minden emberben tudatosul, hogy milyen hosszú egy év és mennyi minden történik az emberrel ez idő alatt. Hullámzó volt az évem, megéltem a magasságot és mélységet egyaránt, de örülök, mert ebből is tanultam, sokat adott emberileg is, hogy mi miért történik és miért kell így történnie. Nehéz szezon után a csapattal negyedik helyen végeztünk a bajnokságban, nyáron pedig előbb a felnőtt válogatottba kaptam meghívást, majd az U20-as csapattal Európa-bajnokságon szerepeltem. Az új szezon viszont rosszul indult, előbb a csuklóm, majd a térdem sérült meg. A rehabilitációt úgy végeztem, hogy később ne okozzon problémát. Ebben sokat segített a bonyhádi gyógytornászom, Kissné Lőbl Bernadett és a korosztályos válogatott gyógytornásza, Békési Ádám. Gyorsan lekopogom, eddig úgy tűnik, jó munkát végeztünk.

– Sérülése volt a legrosszabb emléke a 2023-as évből?
– Az Európa-bajnoki nyolcaddöntőt mondanám a legrosszabb emléknek. Nagyon vártam az utolsó korosztályos tornámat, de ott is voltam fent és lent. A csoportkör után a portugálok elleni volt a sorsdöntő találkozónk, amit végül 70–68-ra elveszítettünk, és végül a tizedik helyen végeztünk. A mai napig fájó pont az mérkőzés, de próbálom a torna pozitív végét megfogni, hogy tovább fejlődhettem és, hogy láttam, igazából mire vagyok képes.

– És melyik eseményre tekint vissza legszívesebben?
– A májusi felkészülés a felnőtt válogatottal óriási élmény volt, még akkor is, ha végül az Európa-bajnoki keretből kimaradtam. Nem bánom, mert sokat adott az az időszak nekem, szükségem volt akkor arra a légkörre. Ide sorolnám még azt is, hogy engem választottak meg az U20-as nemzeti csapat kapitányának, valamint, hogy a portugálok elleni vereségből is fel tudtunk állni. De a bajnoki szereplés is pozitívan zárult a Szekszárddal azzal, hogy végül a legjobb négyben tudtunk végzeni.

– Az újévre milyen fogadalmat tesz?
– Nem szoktam fogadkozni, úgy gondolom, a hosszútávú célok mindig megvannak az újévre, a rövidek viszont az élethelyzettől függően változhatnak. Ugyanakkor mindig jó érzés lezárni egy esztendőt és várni a következőt, hogy milyen izgalmakat és fordulatokat tartogatnak az ember számára.