A magyar csapat, ahol a játékosok nem csak jönnek-mennek

A Magyar Labdarúgó Szövetség a 2015/2016-os szezonban vezette be a ma is használatos 12 csapatos lebonyolítási rendszert, amelyben minden csapat háromszor játszik egymással, összesen 33 fordulóban. Ez a fajta lebonyolítás jelentősen átalakította az NB I dinamikáját. Ezen időszak alatt értelemszerűen összesen 330 mérkőzésen léphetett pályára egy labdarúgó, ami nem meglepő módon senkinek sem jött össze, sőt már a 200 találkozó is egy olyan határ, amit csak kevesen tudtak megugrani. Egy ilyen rendszerben a stabil kezdőknek nagyobb esélyük van kiemelkedő mérkőzésszámot elérni, hiszen a kevesebb csapat miatt kevesebb a fluktuáció, és az edzők gyakran építenek a már bevált játékosokra.

A Paksi FC az elmúlt évtizedben az NB I egyik legstabilabb és leginkább kiszámítható csapata lett. A tudatos és végletekig mantrázott klubpolitika erős identitást ad a klubnak, amelyet a szurkolók és a szakma egyaránt elismer. A hosszú távú filozófia három fő pillérre épül:

• Stabilitás – A Paks 2006 óta megszakítás nélkül az NB I tagja, ami folyamatosan biztosította a játékosok számára a lehetőséget a magas szintű szereplésre
• Állandóság – A csapat kerete és szakmai stábja kevésbé cserélődik, mint a legtöbb NB I-es klubnál
• Közösség – A klub hagyományosan ragaszkodik a magyar játékosokhoz, ezzel erősítve az összetartást és a hosszú távú klubhűséget.

Paksi FC és a családias légkör

A paksi futballfilozófia nemcsak a pályán biztosít stabilitást, hanem a csapat és szurkolói közötti szoros köteléket is erősíti. Az, hogy egy klub hosszú távon magyar játékosokra épít, és ennyire ragaszkodik az állandósághoz, a szurkolók számára is megteremti az azonosulás lehetőségét. Míg más NB I-es csapatoknál gyakran cserélődnek a játékosok és szezonról szezonra új arcokat kell megszokni, Pakson a szurkolók számára valóban családias légkör alakult ki. A csapat magja nemcsak a pályán, hanem a városban is jelen van, és a közösség szempontjából is fontos szereplőkké válnak. Az ilyen típusú klubmodell nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is ritkaságnak számít. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a magyar bajnokság lebonyolításának megváltozása óta a 200 bajnoki mérkőzést elérő játékosok közel fele megfordult Pakson.

Hogy a lista élén egy kapus áll, talán nem okoz meglepetést senkinek sem, Dibusz Dénes (279 bajnoki) esetében pedig legalább olyan elismerésre méltó az az állandóság és minőség, amit képvisel, mint a paksi együttes esetében. Utána viszont már Tolna vármegye egyik futball-legendája, Böde Dániel következik a maga 264 pályára lépésével. A magyar élvonal idei szezonjának góllövőlistáját továbbra is vezető csatár egész felnőtt karrierjét a Ferencváros és a Paks színeiben töltötte. A Fradiban töltött sikeres évei alatt bajnoki címeket nyert és kulcsemberré vált, majd 2019-ben visszatért nevelőegyesületébe, ahol ismét vezéregyéniséggé vált.

Az ő esete remekül példázza, hogy a Paksi FC modellje nemcsak a csapat eredményességét segíti, hanem a játékosok pályafutására is pozitív hatással van. Az NB I-ben gyakran látunk rövid távú szerződéseket, évente nagy játékosmozgásokat, és olyan labdarúgókat, akik néhány idény után eltűnnek a magyar élvonalból. Pakson azonban más a helyzet: az itt játszó futballisták hosszú távon is stabil pályafutást építhetnek fel, és a klub megadja számukra azt a környezetet, ahol nemcsak fejlődhetnek, hanem meghatározóvá is válhatnak. Az évek során több játékos is úgy döntött, hogy máshol próbál szerencsét, de végül visszatért az atomvárosba. Erre a legjobb példa Böde, aki a paksi szurkolók számára nemcsak a gólok, hanem a pályán mutatott karaktere miatt is ikonikus alak, de az is ritkaság, hogy egy játékos egy klubhoz ennyire szorosan kötődjön pályafutása során.

A képzeletbeli dobogó alsó fokán viszont egy légiós található, Branko Pauljevics személyében. A szerb játékos 2015 februárjában igazolt Magyarországra, s azóta is itt futballozik. Ugyan a Puskás Akadémia és a Mezőkövesd Zsóry FC csapatában is megfordult, de több mint kétszáz bajnokit lejátszott az Újpest együttesében, mielőtt a nyáron az NB II-es Honvédba igazolt volna. Az ő mérkőzésszámai ennek okán ebben a szezonban már nem emelkedtek, így az idény végére jó eséllyel leszorulhat a harmadik helyről. A helyére a nagy vándorlásokat megélő Zsótér Donát léphet, aki csak öt mérkőzéssel marad el Pauljevics mögött, amit könnyedén behozhat a jelenleg Kecskeméten futballozó korábbi válogatottnál is számításba vett játékos.

A húsz fős listán összesen kilenc olyan játékos szerepel, akik az elmúlt egy évtized során megfordultak az atomvárosi klubban. Nyolcan most is a keretet erősítik, ami tökéletesen bemutatja, hogy mennyire is fontos az állandóság és a folytonosság Pakson. Ráadásul a vizsgált időszak előttről Fiola Attila is igen erős kötődéssel bír a Tolna vármegyei együttes irányába, hiszen a szekszárdi születésű, dunakömlődi válogatott futballista Pakson járta végig a korosztályos csapatokat.

Négy paksi a tízes listán

Narratívánkat tovább erősíti az a tény, hogy ha az egy csapatban lejátszott kétszáz meccses kritériumot szabjuk meg, akkor tíz fős a névsort kapunk. Ebben ott van Szabó János (249), Papp Kristóf (246), Hahn János (234) és Lenzsér Bence (212) nevét is megtaláljuk, mint a Tolna vármegyeiek játékosa. Közülük hárman a teljes tízéves időszak alatt Pakson futballoztak – egyedül Hahn János távozott rövid időre Dunaszerdahelyre. Ilyen szintű klubhűséget egyetlen más NB I-es csapat sem tud felmutatni: legfeljebb egy-egy játékos maradt hosszú éveken át egy klubnál, de hárman együtt szinte példátlan eset. Olyan akad, mint a Nego Loic és Stopira párosa, amely hosszú éveken át voltak a fehérváriak játékosai, korábban a Honvéd színeiben Ivan Lovric és Djordje Kamber párosa képviselte ugyanezt, de évtizedes távlatban három játékos együttes jelenlétéért a XX. századba kellene visszamenni az időbe.

De természetesen paksi érdekeltsége okán Windecker József és Osváth Attila nevét is érdemes megemlíteni, akik mindketten otthonra leltek a Tolna vármegyei városban. Előbbi már csapatkapitányként is kivezethette a pályára az atomvárosi együttest, míg utóbbi nemrég kapta meg karrierje első válogatott meghívóját. Kettejük karrierjének kiegyenlített, magas szintű teljesítménye, amit Pakson tudtak kihozni magukból, remekül igazolja, hogy következetes építkezés zajlik a klubnál.

A magyar bajnokság elmúlt éveinek egyik leghatékonyabban működő, a játékosfejlesztések terén is látványos eredményeket elérő projektje a paksi, amely sikereit nem sztárigazolásokkal, hanem az állandóságra és a folytonosságra építve éri el. Ez a filozófia nemcsak a klub eredményességére, hanem a válogatott keretre is hatással van. Az elmúlt években több játékos szerepelt Marco Rossi csapatában, akik korábban a Pakshoz kötődtek. Ez is jól mutatja, hogy a klub következetes építkezése nemcsak az NB I-ben, hanem a magyar futball egészében is meghatározó szerepet játszik.