A Győr tartotta meg veretlenségét, a Paks alighanem kiszállt a bajnoki versenyfutásból

Az előző két idényben nem akadt olyan NB I-es riválisa a Paksi FC-nek, amelyet legalább egyszer ne tudott volna legyőzni, ám idén a Zalaegerszegi TE már megtörte ezt a szép sorozatot – és az ETO FC Győr is erre készült, miután a két eddigi egymás elleni mérkőzésen négy pontot is begyűjtöttek a kisalföldiek. A bajnoki versenyfutásban való kapaszkodás miatt is győzelmi kényszerben érkezett az atomvárosi együttes az ETO Parkba. A paksiak ugyanakkor a hét közepén sikerrel vették a Magyar Kupa-elődöntőt, visszavágva az egerszegieknek a bajnoki nyeretlenségért.

A naptári évben veretlenek csatáján egy klasszikus 5–4–1-es hadrendben lépett pályára a Tolna vármegyei alakulat, amely a középpálya megerősítésére helyezte a hangsúlyt. A meglepetést a bal oldal jelentette, ahol Szabó János szárnyvédőként kapott szerepet, jóllehet általában a háromvédős rendszer bal oldalán szokott futballozni. Mindez előrevetítette a defenzívebb paksi felfogást, amit az első félidő képe is visszaigazolt.

A találkozó óvatos, tapogatózó játékkal kezdődött, egyik csapat sem vállalt felesleges kockázatot. A győriek igyekeztek többet birtokolni a labdát – többnyire saját térfélen –, de így is szép lassan ők tudták valamelyest ráerőltetni az akaratukat az ellenfélre. Ehhez az is kellett, hogy az atomvárosiak letámadása nem volt magasra feltolva, az intenzitás pedig visszafogottnak tűnt. A labdás játékban több hiba is csúszott a vendégek részéről, így támadásaikat nem tudták kibontakoztatni.

Az paksiak védekezésében főként a széleken mutatkoztak gyenge pontok. A szárnyvédők mögötti területeket többször is jól támadta az ETO, ám a beadásokból nagy helyzet nem született. Ahogy telt az idő, egyre inkább kirajzolódott, hogy a kisalföldiek uralják a középpályát: sorra nyerték meg a párharcokat és gyűjtötték be a lecsorgó labdákat is. A félidő második felében már a letámadás is felélénkült a győriek részéről, így egyre többször sikerült az ellenfél térfelén labdát szerezniük.

Noha a mezőnyfölény egyértelmű volt, de igazi helyzet azonban nem alakult ki. Ez a vendégek szempontjából azért is pozitívum volt, mert az ETO pontatlan maradt a kapu előtt, így Szappanos Péternek egyetlen védést kellett bemutatnia az egész első játékrészben – azt is csak az utolsó percben. A félidő legnagyobb vesztesége ugyanakkor Lenzsér Bence sérülése volt, aki combizomprobléma miatt még a szünet előtt cserére szorult.

A második félidőre Silye Erik érkezett a bal szélre, ami a védekezés és a támadójáték szempontjából is logikus lépésnek tűnt. A csere azonban az első percekben semmit sem változtatott a játék képén. A győriek továbbra is jelentős mezőnyfölényben futballoztak, és egyre veszélyesebb helyzeteket alakítottak ki, Szappanos Pétert pedig többször is megdolgoztatták. A hazai visszarendeződés is hatékonyan működött, többször is gyorsan megállították a paksi átmeneteket.

Bár a Tolna vármegyei együttesnek akadt egy-egy kósza megindulása, a középpályás csata dominálta a találkozót. Ez valamelyest előnyös volt a vendégeknek, hiszen így a védelemre sem nehezedett állandó nyomás. Sokatmondó adat, hogy a Paks az első szögletét csak egy órához közeledve rúgta – veszélyt ebből sem tudott teremteni. Ellenben a saját kapujuk előtt nem voltak ennyire hatékonyak, hiszen az ETO többször is pontrúgáshoz jutott a támadóharmadban. Az egyik ilyen szituációból, a 65. percben Ouro gyönyörűen csavart a felső sarokba, megszerezve a vezetést a hazaiaknak.

A hátrányba kerülő atomvárosiak játéka alig változott, továbbra is a kisalföldiek akarata érvényesült. A házigazdák a labdabirtoklást egyre inkább védekezésre használták, de átmenetekből és pontrúgásokból is újabb helyzeteket dolgoztak ki. Az utolsó tíz percre aztán szerkezetileg és személyi változásokkal próbált frissíteni Bognár György, ennek köszönhetően Böde Dániel révén egy veszélyes helyzetük is adódott. Ennél többre azonban nem futotta, így a győrieknek a hajrában sem volt igazán félnivalójuk. Sőt, a végjátékban meg is duplázták előnyüket: Stefulj jó ütemben indult be a vendég védelem mögé, majd bal külsővel csavarta a labdát a hosszú sarokba, végleg eldöntve a három pont sorsát.

Az elmúlt hetekben Bognár György többször is hangot adott elégedetlenségének a mutatott játék miatt. Akkor is volt alapja a kritikának, de most kifejezetten gyenge teljesítményt nyújtott a Paks. A vereség pedig nemcsak a veretlenségi sorozat végét jelentette, hanem alighanem azt is, hogy a Tolna vármegyei együttes kiszállt a bajnoki versenyfutásból. 

OTP Bank Liga, 29. forduló
ETO FC Győr–Paksi FC 2–0 (0–0)
Győr, v.: Rúsz (Theodorosz, Rózsa D.)
Győr: Petrás – Bíró B. (Szépe, 80.), Heitor, Krpics, Stefulj – Vitális, Ouro (Bitri, 86.)– Bánáti (Diarra, 67.), Gravics (Anton, 79.), Bumba – Benbuali (Nije, 86.)
Paks: Szappanos – Lenzsér (Könyves, 41.), Vas, Vécsei (Haraszti, 80.)– Hinora, Windecker (Kinyik, 80.) Papp K., Mezei (Silye, a szünetben), Szabó J. – Ötvös, Tóth B. (Böde, 63.)
Gólszerző: Ouro (66.), Stefulj (87.)