A fiatalokat is lepipálja – 63 évesen szerzett gólt a vármegyei futballikon

Korábban a nevét egészen más csapatok körül és egészen más szinten hallhattuk, Kalmár Ferenc azonban továbbra is aktív. Egykoron az NB I-es Tatabánya, Dunaújváros, Volán, és az NB II-es Szekszárd színeiben is megforduló kiváló védő vasárnap zombai színekben negyedórát töltött a pályán a harmadosztály Nyugat csoportjában. Ha már pályára lépett, gólt is lőtt, ezzel 63 évesen, 2 hónaposan és 27 naposan a Tolna vármegyei labdarúgó-bajnokságok idei szezonjának legidősebb gólszerzője lett.

„A labdarúgás szeretete miatt léptem pályára – mondta Kalmár Ferenc. – Egész pályafutásom alatt minden a foci körül forgott, sokáig versenyszinten űztem, a mai napig elmegyek bárhová, bárkivel focizni. Zombán jelezték, ha van kedvem, menjek. Másfél éve leigazoltak, de nem szerettem volna másoktól elvenni a játéklehetőséget. Most viszont szóltak, hogy kevesen vannak, így siettem a segítségükre.”

Kancsó – ahogy a megye pályáin mindenki ismeri – negyedórával a lefújás előtt Misóczki Bélával együtt állt be a vendégcsapatba. A Zomba ekkor 4–0-ra vezetett, a vége 8–0 lett. 

„Borzasztó volt a naki pálya talaja, minden egyes lépésnél figyelni kellett, nehogy kiforduljon a térdünk. Élveztük a játékot, öt-hat passz elég volt ahhoz, hogy helyzeteket alakítsunk ki. Hepehupás pályán is lehet jól játszani, csak technikás megoldásokra van szükség. Örültem, hogy gólt lőttem” – tette hozzá.

Kalmár Ferenc tíz év után szerepelt ismét egy csapatban a fiával

A meccs nem csak azért volt érdekes, mert 63 éves az egyik gólszerző. A futballalmanach oldalaira kívánkozik, hogy fiával, Zsomborral szerepelt ismét egy csapatban. A két Kalmár három góllal járult hozzá a második helyen álló zombaiak győzelméhez. 

„Jelenleg ez jelenti számomra a motivációt. Nagyon nagy dolognak tartom, hogy a fiammal ismét együtt játszottam – jelentette ki a szekszárdi labdarúgó. – Tíz esztendővel ezelőtt a megye egyes Majosban futballoztunk utoljára, akkor Zsombi még csak 18 éves volt. Egy klub színeiben tizenöt percet együtt fociztunk, kisebbfajta csodaként, beteljesült álomként éltem meg.”

A vármegyei labdarúgás doyenje edzőként dolgozott Szekszárdon, Kölesden, Majoson, Tevelen, és legutóbb Bátaszéken. 

„Nem vonz már az edzői szakma, a cégem bőven ad elfoglaltságot – hangoztatta Kalmár Ferenc. – A kollégáktól hallom, könyörögni kell a fiataloknak, hogy edzésre, meccsre járjanak. Ha valakit nem vonz a futballista lét, nem kell játszani. Véleményem szerint a fiatal magyar játékosok fordítva ülnek a lovon. Nem elég elhivatottak, nem teszik bele a plusz munkát, nem érzik, hogy jó közösségben vannak, barátokat szerezhetnek. Ezzel szemben jómagam inkább mindennap bizonyítom, hogy a kor csak egy szám.”