Megtörve az átkot bejutott a Magyar Kupa döntőjébe a Paksi FC! (fotók és videók)

Az elmúlt két év Magyar Kupa győztese ezúttal az elődöntőben nézett farkasszemet egymással: a vendég Zalaegerszeg a szezon szebbé tételéért, míg a Paks a „kupaátok” megtöréséért lépett pályára. Ez az átok ugyanis immár majd egy évtizede tart: a címvédő rendre elbukik a döntőbe jutásért vívott párharcban. Bognár György ezúttal is több ponton frissített, rotált összeállítással próbálta megtörni a sorozatot. A kezdőcsapat ismét Kovácsik Ádám nevével kezdődött, a védelemben pedig a tavasszal mellőzött Kinyik Ákos tért vissza. A középpályán helyet kapott a sérüléséből felépült Windecker József, míg a támadósorban Haraszti Zsolt neve jelentette talán a legnagyobb meglepetést.

A Fehérvári úti stadion közönsége már az első percektől megadta az alaphangot, a paksiak pedig igyekeztek ehhez igazodva kezdeményezően fellépni. A remek iram inkább a Tolna vármegyeieknek kedvezett: támadó szellemű hozzáállásukkal hamar ráerőltették akaratukat a vendégekre. Ez lehetőségekben is megmutatkozott, ám inkább csak távoli kísérletekkel tudtak némi veszélyt teremteni.

A kezdeti nyomás után fokozatosan játékba lendült a Zalaegerszeg is. A vendégek stabil védekezésre rendezkedtek be, de az átmenetekben és a rögzített szituációkban bízhattak, hiszen az összeszokatlan az atomvárosi letámadás nem bizonyult hatékonynak. Ez a ritmusbeli zavar több szabálytalansághoz is vezetett a félidő első felében, így sorra jöhettek a zalai pontrúgások.

A játékrész derekához közeledve kiegyenlítettebbé vált a játék képe. A pontatlanság mindkét oldalon felütötte a fejét, a hibák megszaporodtak, s a kialakult kissé kaotikus fázisban a Zalaegerszeg érezhette magát komfortosabban. A technikásabb vendégjátékosok bátran vállalták az egy az egy elleni szituációkat, miközben a Paks labdabirtokláson alapuló, tempót lassítani próbáló játéka több technikai hiba miatt nem tudott hatékonyan érvényesülni.

A 36. percben aztán egy váratlan pillanat billentette ki az addigi egyensúlyt: Mezei Szabolcs igen messziről, a kapu elé ívelt szabadrúgása senki által sem érintve, egy pattanás után utat talált a hálóba. A semmiből jött találattal előnybe került a Paks, amely a meccs eleji lendülete után addigra már némiképp elvesztette a fonalat. Bár a hátrányba kerülő Zala vármegyei csapat próbálta magához ragadni az irányítást, komoly helyzetet nem tudott kialakítani – Kovácsiknak csupán két könnyed védés jutott az első játékrész egészét tekintve.

A második félidőre nem jött ki a sárga lapos Hinora Kristóf, a helyére Osváth Attila érkezett. A válogatott szélső lendületet hozhatott volna a jobb oldalra, de alig telt el öt perc, már ő is besárgult – ami nem segítette a hazai elképzeléseket. A játékrészt ugyanis meglehetősen bizonytalanul kezdték az atomvárosiak: a Zalaegerszeg mezőnyfölényt harcolt ki, és több támadását is lövéssel zárta, még ha ezek ritkán jelentettek is komoly veszélyt. Bognár György ezért újabb cserék mellett döntött: a két kezdő támadóját hívta le, helyükre pedig Tóth Barna személyében egy klasszikus center, míg Ötvös Bence révén egy labdabiztos középpályás érkezett, hogy stabilabbá váljon a csapat játéka.

A vendégek azonban erre is reagáltak: Mim és Croizet beállása újabb impulzust jelentett, miközben a paksi védelem egyre sebezhetőbbé vált. A Tolna vármegyeiek reményeit végül az hozta vissza, hogy az egerszegiek növekvő kockázatvállalása több területet nyitott meg az átmenetekhez. Így a hazaiak valamelyest ki tudtak szabadulni a nyomás alól – ugyan komoly helyzetet nem alakítottak ki, de néhány támadásuk szabadrúgásokat vagy bedobásokat eredményezett, amikkel hatékonyan tudták menedzselni az időt.

Ez egyre frusztráltabbá és kapkodóbbá tette a zalaiakat, akik egyre több hibát vétettek, így a játékrész hajrájához közeledve már lövésekig sem jutottak el. Az utolsó negyedórához érve csapkodó, pontrúgásokra épülő játék alakult ki, mivel az akciókat rendre rossz döntések vagy pontatlanságok zárták le. Végül a 84. percben egy kósza paksi támadás végén Böde Dániel – aki az ötvenedik kupamérkőzését játszotta – távoli lövése Szendrein megpattanva a hálóban kötött ki, így kétgólosra nőtt a hazai előny.

Innen pedig már nem volt visszaút a ZTE számára – még úgy sem, hogy a ráadás perceiben Evangelo szabadrúgása megpattant csapattársa, Safranov lábán, becsapva ezzel Kovácsikot, így összejött a szépítés. Újabb gól azonban már nem született, így elmaradt a zalai csoda: a Zalaegerszeg a szezon során először maradt alul az atomvárosiakkal szemben. A Paks ezzel a sikerrel négy éven belül harmadszor jutott be a kupadöntőbe és egy lépésre került attól, hogy újra elhódítsa a Mol Magyar Kupát.

A másik ágon a Ferencváros–MTK Budapest fővárosi örökrangadót szerdán 20 órakor rendezik a Groupama Arénában. A fináléra május 14-én, szerdán – a hírek szerint 19.30 órakor – kerül sor a Puskás Arénában.

Mol Magyar Kupa, elődöntő
Paksi FC–ZTE FC 2–1 (1–0)
Paks, 4095 néző. V.: Bogár G. (Bornemissza, Belicza)
Paks: Kovácsik – Lenzsér, Kinyik, Vécsei – Hinora (Osváth, a szünetben, Böde, 80.), Papp K., Windecker (Gyurkits, 74.), Mezei, Silye – Haraszti (Ötvös, 58.), Könyves (Tóth B., 58.). Vezetőedző: Bognár György
Zalaegerszeg: Gundel-Takács – Evangelu, Safronov, Várkonyi (Mim, 62.) – Nyíri (Medgyes Sz., 76.), Csonka A., Ipalibo (Szankovics, 76.), Bakti, Szendrei N. – Sajbán Máté (Croizet, 62.), Krajcsovics. Vezetőedző: Márton Gábor
Gólszerző: Mezei (36.), Böde (83.), illetve Evangelu (90+1.)