Történelmi zakó után a süllyesztő felé sodródik a Dunaföldvár?

Pontosan egy évvel ezelőtt a Szekszárdi UFC 3–2-es legyőzésével még a dobogóra hajtott az NB III Dél-Nyugati csoportjában az FC Dunaföldvár, amely két napja a 2024–2025-ös idénynek egyik legsúlyosabb vereségét szenvedte el: az együttes 11–1-es zakóval távozott az MTK második csapatának otthonából. Bár az eredmény önmagában is megdöbbentő, a kép még komorabbá válik, ha a teljes idényt és az elmúlt húsz év statisztikáit is górcső alá vesszük.

Tízgólos vereségek: ritkák, de visszatérő jelenségek

A harmadik vonal elmúlt két évtizedében összesen harminc alkalommal fordult elő, hogy valamelyik csapat legalább tíz gólt szerzett egy mérkőzésen. A statisztikák szerint az ilyen kiütések leginkább akkor jellemzőek, amikor a mezőny létszáma a kelleténél nagyobb.

Bár az MLSZ számára 2023-ban részéről ígéretes lépésnek tűnhetett a korábbi háromcsoportos rendszer átalakítása és egy negyedik csoport bevezetése, a számok alapján ez a döntés nem biztos, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A nagy arányú vereségek számának növekedése egyértelműen utal arra, hogy a minőségi különbségek nőttek – és ez köszön vissza olykor az eredményekben is.

A 2005 és 2013 közötti időszakban, amikor hat csoportra (Alföld, Bakony, Dráva, Duna, Mátra, Tisza) oszlott a harmadosztály, nyolc év alatt 22 olyan mérkőzés volt, ahol egy csapat eljutott legalább tíz gólig. Ezzel szemben a 2013 és 2023 közötti, háromcsoportos érában csupán négy ilyen eset fordult elő tíz esztendő alatt.

A 2023–2024-es idénytől visszatértek a négycsoportos felosztáshoz, ám ez a változtatás láthatóan nem hozott szakmai előrelépést. Két szezon alatt már négy alkalommal fordult elő tízgólos győzelem: idén a Dél-Keleti csoportban a Tiszakécske 11–0-ra verte a Szolnokot, míg a Dél-Nyugati csoportban az Iváncsa 10–1-re győzte le a Főnixet, és a Dunaföldvár az MTK II ellen szenvedett történelmi vereséget.

Siralmas mutató: 27 meccsen mindössze egy győzelem

A nyáron teljesen kicserélődött és jócskán megfiatalított Dunaföldvár eddigi szezonja finoman szólva is katasztrofális: 1 győzelem, 4 döntetlen és 22 vereség – azaz 27 fordulóból mindössze öt alkalommal úszták meg vereség nélkül. Ez a mérleg a közelmúlt egyik leggyengébb teljesítménye, és tökéletesen visszatükrözi a csapat egész idényre jellemző mélyrepülését. Mindennek megvannak az okai, ám a felszínt ezúttal nem kapargatjuk.

A kapott gólátlaguk jelenleg 3,59, amivel bőven benne vannak az elmúlt húsz év tíz legrosszabb NB III-as mutatója között – és ha a hátralévő fordulókban is belefutnak egy-két nagy pofonba, tovább csúszhatnak ezen a negatív ranglistán. Az egyetlen tényező, ami némi bizakodásra adhat okot, az a sorsolás: a Dunaföldvár még a szintén kieső helyen álló Gárdony, valamint két vármegyei rivális, a Bonyhád és a Szekszárd ellen lép pályára. Ez a három együttes nem tartozik a csoport gólerős csapatai közé, ráadásul a háromból kettőt hazai pályán fogadhatnak – ami, legalábbis elméletben, némi előnyt jelenthet.

A helyzet azért is aggasztó, mert a csapat három fordulóval a bajnokság vége előtt már 97 kapott gólnál jár, így minden esély megvan arra, hogy átlépjék a lélektani 100-as határt. Ez a határ az NB III elmúlt két évtizedében csupán 23 csapatnak „sikerült”, a Tolna vármegyeiek pedig minden bizonnyal a 24. helyet foglalják majd el ezen a nem éppen dicsőséges listán.

Külön említést érdemel, hogy a Dunaföldvár a megye harmadik csapata lehet, amely felkerül erre a negatív toplistára. A XXI. században eddig csak a Tamási (2008–2009) és a Majos (2020–2021) jutott el a 100 kapott gól fölé az NB III küzdelmeiben.

Lesz ennél is lejjebb a Dunaföldvárnál?

A szezonból hátralévő három forduló alapján úgy tűnik, a Dunaföldvár statisztikai süllyesztőbe kerülhet. A cél már nem lehet más, mint a tisztes búcsú az idénytől és az alapoktól való újratervezés – a kiesés ugyanis már biztos, a jövő viszont igencsak kérdéses. Információink szerint a klub egyelőre nem adott be licenckérelmet a 2025–2026-os megye I-es szereplésre sem, ami további kérdéseket vet fel a folytatással kapcsolatban. Egy azonban biztos: az idei idény nemcsak a Dunaföldvár történetének, hanem az NB III elmúlt két évtizedének is az egyik legnegatívabb példája marad.