Évi 20–25 ezer kilométert teker az 54 éves bringás

Balázs Tibor testépítéssel kezdett, karrierjét azonban egy csúnya könyöksérülés derékba törte.

– Felszedtem néhány kilót, nem éreztem magam jól. 1996-ban kezdtem el biciklizni, az első kerékpárom egy alumíniumvázas volt – mondta Balázs Tibor. – Először csak kis távokat, 30–50 kilométereket mentem – átlagos amatőr szint –, majd egyre jobban megtetszett, és elkezdtem hosszabbakat tekerni.

– 1998-ban Pécsett indultam az első versenyemen, ami nem sikerült jól. „Lábon” mentem le, a viadalon hamar lemaradtam, végül Schneider Konrádék hoztak haza autóval.

A kerékpározás rejtelmeibe ő vezetett be: a felkészülésben, edzésmódszerekben segített, a megmérettetéseken taktikai tanácsokat adott. Útmutatásait megfogadva kezdtem el célirányosan edzeni.

Két évre rá már az első komolyabb versenyét nyerte a Hungaroringen.

– Mindig az első győzelem megszerzése a legnehezebb, utána már jönnek a sikerek – tette hozzá a szekszárdi sportoló. – 2001-ben Pécs-kupát nyertem, de meghatározó emlék, hogy részt vettem a Gemenc Nagydíj kísérő futamain. A kritériumversenyben indultam felnőttben is, legjobb szekszárdiként a 11. helyen végeztem. Az ausztriai St. Johannban lebonyolított szenior világbajnokságon 40. lettem. Volt profi versenyzők is indultak, 110 kilométert kellett tekerni, 900 méter volt a szintkülönbség, és 42,5 kilométer per órás átlagsebességet mentünk.

Az 54 éves bringás évi 20–25 ezer kilométert teker, de mint mondja, nem a megtett táv a lényeg, hanem hogy a versenyeken legyen gyors. Mindig az abszolút eredménylistát nézi, a fiatalokhoz képest milyen eredményt ért el. Mivel a bringa technikai sport, nem mindegy milyen géppel versenyez, egy komolyabb egészen más feelinget ad. Hat drótszamara közül mindegyik World Tour szintű. A váz karbonból, az alkatrészek titán ötvözetből készülnek, 8-8,5 kilogramm a súlyuk. (Az országúti kerékpárok nem lehetnek könnyebbek 6,8 kilónál.) Ezek a bringák megbízhatóak, minden tökéletesen működik rajtuk, állítani, javítani nem kell őket. Tibor ironikusan megjegyzi, klasszisokkal jobbak mint ő, szereplését nem foghatja arra, hogy miattuk ment rosszul. A sportág egyik meghatározója a sebesség, a gyorsaság, ezen múlik minden, na meg persze a kitartáson. A szekszárdi sportoló szerencsésnek mondhatja magát, testépítő előéletének, a száz kilókkal végrehajtott guggolásoknak köszönhetően neki a gyorsaságával az erőpróbák végén soha nem volt gondja, a hegyi szakaszokon pedig megbújt a grupettókban.

Azzal tisztában van, hogy nem a jövő embere, éppen ezért a Szekszárdi Szabadidős Kerékpáros Egyesületben (SZSZKE) a fiataloknak sokat segít, motiválja őket. Azt mondja, ha valamelyikőjük jó eredményt ér el, olyan élmény, mintha ő nyert volna. Jó látni, ahogy évről évre sokat fejlődnek. Szerinte tehetségekben az SZSZKE-ben nincs hiány, példaként Schneider Sebestyént említi, aki U19-es válogatott. A Fábián testvérek, Zalán és Csongor pedig serdülő korosztályban mutatja meg oroszlánkörmeit. Problémának látja, hogy alig rendeznek versenyeket. Régen rengeteg többnapos megmérettetés volt, ezek megszűntek. Pedig a fiatalokat versenyeztetni kell, most külföldre utaznak, ha „éles” körülmények között akarják kipróbálni magukat.

Valami megmozdult, jönnek föl a fiatal tehetségek: Peák, Pelikán

Balázs Tibor úgy látja, mintha valami megmozdult volna a hazai kerékpársportban. Ennek egyik jele, hogy Bodrogi László és Szeghalmi Bálint után újra magyar versenyzőt láthatunk a világ legjobb versenyein rajthoz állni. A Quick-Step Floors csapata a közelmúltban jelentette be, hogy két újonc kap náluk stagieri státuszt. Egyikőjük a Tipográfia TE kerekese, Peák Barnabás, aki gyakornoki státuszban versenyezhet a legmagasabb ligában szereplő World Tour-csapat színeiben. Ez azt jelenti, hogy szerződést még nem kap, de bizonyíthatja, hogy a következő szezonban ott a helye a World Tour mezőnyben.

Hazánk egyik legjobb országúti kerékpárosa Pelikán János. A My Bike-Stevens versenyzőjét május végén láthattuk jól szerepelni a 44. Gemenc Nagydíj prológján, őt Tibor szorgalmasnak, jó bringásnak tartja.