Na, ki a Király, András?

Nem is olyan régen az egyik kommentező valamelyik cikkem kapcsán azt írta, azért derülnek ki most már szinte napi rendszerességgel kínos ügyek a Jobbik különféle rendű-rangú tagjairól, merthogy mind az MSZP, mind a Fidesz, mind pedig a sajtó úgymond „rászállt” a Vona Gábor által vezetett szervezetre, amelyet igyekszenek hiteltelenné tenni. Nos, ez az észrevétel természetesen akár igaz is lehet, csakhát van egy „aprócska” probléma..., jelesül, hogy hiába keresnének és kutatnának a politikai ellenfelek, hiába nyomozna a „roszindulatú” média, ha a magát „radikális politika erő”-ként meghatározó párt csupa-csupa tiszta és tiszteletre méltó emberből állna, s nem lennének mindezidáig elhallgatott, takargatni való históriák. Mondjuk olyanok, mint Király András volt szóvivőé, aki bár a botrány kirobbanását követően villámgyorsan távozott a posztjáról, és szívhez szóló – az ''50-es évek önkritikáit is megszégyenítő – mondatokkal indokolta a lemondását („az új erő választási győzelme és a valódi rendszerváltás érdekében nem kockáztathatom, hogy a Jobbikot további övön aluli és aljas támadások érjék rajtam keresztül”, ezért  „...felelőtlen tetteimet vállalva, személyes elhatározásból úgy döntöttem, lemondok szóvivői tisztségemről”), ám aki  igen nagy valószínűséggel az idők végezetéig ott lapítottt volna a szóvivő tisztségben, hangoztatva keresztényi életvitelét (esti ima, és így tovább), ha nincs az egykori jó barát, akinek az internetre feltöltött fotói és videói enyhén szólva is más megvilágításba helyezték a mára állítólag „megtért” fiatalember életútját. Az aztán már ízlés dolga, hogy miként is ítéljük meg a marihuanát, a szeszt, no, meg a melegekkel és transzvesztitákkal való barátkozást, ám számomra korántsem ettől visszataszító Király személye, mint inkább attól a magatartástól, amelyről a ">videó árulkodik. 

És itt ugye, messze-messze nem arról van szó, hogy az ember ne érezze jól magát a görög tengerparton, sőt, még csak arról sem, hogy ne szívjon vagy igyon valamit, ha már egyszer ez kell a tökéletes kikapcsolódáshoz (azt ugyanis nehéz elképzelni, hogy a videón látott a természetes – józan és tiszta – állapota Királynak..., ha meg mégis, úgy sokkal nagyobb a baj, mint gondolnánk), ám az a minősíthetetlen és arcpirító bunkóság, amit az egykori szóvivő produkált, nem csupán felháborító, de – miután külföldön történt az eset – az egész országra nézvést szégyenletes. Mert én például kifejezetten szégyellem magam amiatt, hogy van egy olyan honfitársam, aki külföldön – tehát vendégként – egy neki semmit sem ártó, vadidegen embernek, egy, a munkáját végző helybélinek iszonyú röhögés közepette olyasmiket ordít, hogy „gyere ide, te cigány”, hogy „na, te mokkás helóta g..ci, dolgozzál serényebben, mert jönnak a spártaiak, és lemészárolnak, b...meg”, hogy „lapátold a földet, b...meg, te helóta g..ci”, hogy „jönnek a spártaiak és az egész családodat kiirtják”, és így tovább, és így tovább, és így tovább..., amely állatias viselkedésre az sem lehet mentség, ha az ember valami jóféle drogtól vagy görög konyaktól rendesen be van állva. Amiként nem mentség az utólagos bűnbánat vagy a lemondás se (hiszen kit érdekelt például Hagyó Miklós lemondása, vagy azé Zuschlag Jánosé, aki a holokauszt áldozatain való ízléstelen viccelődést követően kénytelen volt megválni országgyűlési képviselői mandátumától), mivel itt szemmel láthatóan nem afféle egyszeri botlásról van szó, mint inkább egy selejtes jellem megnyilvánulásáról, amelyet idei-óráig ugyan el lehet nyomni, ám amely előbb-utóbb egészen biztosan a felszínre tör. És nem amiatt, mert valaki jobbikos, hanem mert a selejtes jellemeknek ez a tulajdonsága.