2010.07.26. 05:20

A Le Monde jó modorra oktat

Én jól tudom természetesen, hogy a külföldről érkező sajtóbírálatokat idehaza szokás a politikai ellenfél szűnni nem akaró aknamunkájának, szorgalmas dezinformációs tevékenységének betudni, ám ez a szemlélet nem csupán rendkívül súlyos ostobaságra és a szükséges önkritika teljes hiányára vall, de végső soron az országnak is komoly károkat okozhat.

Stanga István

Azok, akiknek halvány fogalmuk sincsen a sajtó működéséről, áltathatják magukat olyan bárgyúságokkal, hogy a nemzetközi médiavilág képviselői a Magyarországot, az itteni történéseket és személyeket nem túl kedvező színben feltüntető anyagaik alapinformációit kis hazánk „árulóitól” szerzik be, a szomorú valóság azonban az, hogy a magukra valamit is adó lapok, rádiók és televíziók elsősorban a személyes élményeikre, tapasztalataikra hagyatkozva készítik el beszámolóikat. Amely tényből számomra aztán az is következik, hogy – amiként az ismert mondás tartja – nem feltétlenül a tükörre kell haragudnunk, ha az nem olyannak mutat minket, amilyennek magunkat látjuk vagy látni szeretnénk. Ezek a gondolatok természetesen nem véletlenül jutottak az eszembe, hanem az egyik legismertebb francia újság, a Le Monde azon szerkesztőségi kommentárjának olvastán, amely „Orbán különös modora Magyarországon” címmel jelent meg, és amely az Európai Unióval, illetve a Nemzetközi Valutaalappal folytatott tárgyalások apropóján alaposan leszedte a vizet a nyolc év pausa után újra hatalomra került magyar miniszterelnökről. A mértékadó lap ugyanis nem csupán azt állapítja meg, hogy hazánknak kizárólag az IMF és az EU 20 milliárd eurós kölcsöne révén sikerült elkerülnie Görögország sorsát, hanem azt is, hogy e hitel feltételeitől – noha azok messze nem voltak olyan kemények, mint amilyeneket a nemrégiben megsegített balti államok számára szabtak – a Fidesz konzervatívjai most a legszívesebben megszabadulnának, továbbá hogy Orbán Viktor egy seregnyi területen nem úgy viselkedik, mint ahogy az elvárható lenne egy felelős kormány első emberétől.

És itt nem kizárólag azt rója fel Orbánnak a lap, hogy „leplezetlenül sértő fesztelenséggel” viselkedik a hitelezőivel szemben, fontosabbnak tartva egy dél-afrikai világbajnoki labdarúgómeccset, mint a tárgyalásokon való részvételt, illetve hogy előírta a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatának, azaz egy hamisítatlan „pártkiáltványnak” a középületekben való kötelező kifüggesztését, hanem hogy afféle „Fideszállamot” akar Magyarországra erőltetni, amely törekvésének már eddig is sok-sok tanújelét adta: így – a többi között – olyanokat helyezett és helyez kulcsfontosságú pozíciókba, akik nem felelnek meg a törvény által előírt pártatlansági kritériumoknak, aztán az uralma alá igyekszik hajtani a közmédiát, ráadásul „leplezetlenül udvarol” a magyar nacionalistáknak. „Elfogadható-e ez egy olyan ország részéről, amely januártól az Európai Unió soros elnöki tisztségét tölti be? Emlékeztetni kell Orbánt arra, hogy Magyarország olyan klubnak a tagja, amelynek megvannak a követelményei?” – teszi fel végezetül a kérdéseit a Le Monde, a válaszokat az olvasókra bízva. És azok nyilván válaszolnak is..., méghozzá minden bizonnyal azon kép alapján, amelyet a média fest a számukra. Én tudom persze, hogy az idegenből jött bírálatokat nálunk szokás a politikai ellenfél szűnni nem akaró aknamunkájának, szorgalmas dezinformációs tevékenységének betudni, ám – mint fentebb említettem –ez nemcsak rendkívül súlyos ostobaságra és a szükséges önkritika teljes hiányára vall, de végső soron az országnak is komoly károkat okozhat. És ez még akkor is igaz, ha – mint látom – idehaza némelyek tényleg kezdik elhinni a saját maguk által kreált „forradalom-mesét”, amelyre hivatkozva bármit meg lehet tenni..., már legalábbis szerintük, mert a külföld – ahogy azt a példák mutatják – „kissé” másként látja az ügyet. És bár igazán sok remény nincs erre, magam mégis bízom abban, hogy Orbánék átértékelik majd a dolgot. No, nem miattam, hanem mert egy társasházban nagyon rossz úgy élni, hogy valamennyi szomszédja arrogánsnak, pökhendinek és modortalannak tartja az embert.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ahogyan azt az elmúlt években már megszokhatták, egy rövidke nyári pihenő erejéig elbúcsúzik Önöktől a Blogális Világ, amelynek helyén augusztus 2-a és augusztus 16-a között belpolitikai témájú cikkeket olvashatnak.
Azoknak, akik úgyszintén most indulnak szabadságra, hadd kívánjak kellemes pihenést, azoknak pedig, akik már túl vannak a vakáción, jó munkát.
Ne feledjék: találkozunk augusztus 16-án!
Stanga István