Hírek

2010.10.26. 05:12

Tükör által homályosan

A Magyarországot az európai antiszemitizmus egyfajta fellegvárának bemutató Spiegel-cikkel nem főként az a bajom, a szerzője sablonokat használ, és hogy csakis olyanokat szólalta meg, akik a prekoncepcióját igazolják, hanem hogy jó párszor durván csúsztat, illetve hogy „elfelejti” megemlíteni azokat az európai történéseket, amelyek semmivel sem tolerálhatóbbaknak a mieinknél.

Stanga István

Mivel a világért sem szeretnék Ingmar Bergman hazai híveinek csalódást okozni, így sietek gyorsan leszögezni, hogy írásom címe nem a nagyszerű svéd filmrendező 1960-as alkotására utal, hanem az egyik legolvasottabb és legtekintélyesebb németországi hetilap, a Der Spiegel (Tükör) „Hogyan lett Budapest egy új antiszemitizmus központja” című terjedelmes cikkére, amelyet a 61 esztendős Eric Follath követett el, és amely az angol nyelvű, internetes változatban „Az európai antiszemitizmus fővárosa” – Budapest új gyűlölethullámmal találkozik” címrendszerrel jelent meg. Miután az írás  pont ugyanazokat a sablonokat (vagy ha úgy jobban tetszik: közhelyeket) használja, mint azok a külhoni sajtóanyagok, amelyek a magyar fasizmus újraéledésének a veszélyeire figyelmeztetnek, ezért az elemzés részletes ismertetésétől most eltekintenék, amit annál is szívesebben teszek, mivel meggyőződésem, hogy kevés cikk ártott annyit az országnak, mint Follath dolgozata. És itt természetesen nem arra a véleményére utalok, miszerint a magyar választók döntő többsége nem azért szavazott Orbán pártjára, mert azt nemzetibbnek tartotta a szocialistáknál, hanem mert csalódott az MSZP és az SZDSZ alkotta koalíció kormányzásában, sőt, még csak nem is arra a meglátására, hogy a Jobbik a „primitív nacionalizmusnál”, illetve a cigányellenes és antiszemita handabandánál nem képes többet nyújtani a választóinak, mint inkább az olyan állításokra, amelyek a magyar zsidók nyílt megfélemlítéséről szólnak, különösen meg azokra a rendkívül súlyos megállapításokra (vádakra?), amelyek Follath magyar beszélgetőtársaitól származnak..., így például Konrád Györgytől, aki szerint Orbán „kiengedte a fasizmus szellemét a palackból”, vagy a Nobel-díjas Kertész Imrétől, aki azt mondja, Magyarországon „a szélsőjobboldaliak és antiszemiták váltak hangadóvá”, s hogy „Budapest olyan város, amelynek nincs emlékezete”.   

No, már most, a Spiegel-riporttal nem kizárólag, sőt, nem elsősorban az a bajom, hogy – mint fentebb utaltam rá – Follath a valamennyiünk által jól ismert, ezerszer hallott, látott és olvasott klisékkel dolgozik, továbbá hogy csakis olyan személyeket szólaltat meg (a már idézett Konrád György és Kertész Imre írók mellett például Tamás Gáspár Miklós filozófust, közírót), akik tökéletesen alátámasztják a prekoncepcióját, hanem hogy jó párszor meglehetősen durván csúsztat, illetőleg, hogy a valóban nem túl szívderítő itthoni jelenségek elemzésénél valahogy „elfelejti” megemlíteni azokat az európai történéseket, amiket semmivel sem gondolok tolerálhatóbbaknak a mieinknél. Follath nagyon sokszor csúsztat, mondtam az előbb, jóllehet talán indokoltabb lett volna a „hazudik” kifejezés használnom, azt ugyanis nehezen magyarázná be nekem bárki is (ahhoz túlságosan régen vagyok ebben a szakmában), hogy egy Magyarországról szóló nagyriport szerzője nem tudja, hogy a Jobbik nincs kormányon..., márpedig a cikk valamelyik változatában a Vona-csapatot kormánypártnak titulálták, illusztrálva ezzel azt – legalábbis szerintem –, hogy a hazai szélsőségesek mekkora erőt is képviselnek. Ami pedig Follath elhallgatásait illeti... Nos, ha már a minket, magyarokat is jellemző intolerancia ecsetelésének ilyen tág teret szentelt, igazán nem ártott volna, ha pár mondat erejéig megemlékezik teszem azt Angela Merkel német kancellár minapi kijelentéséről, miszerint megbukott a multikulturális társadalom, vagy mondjuk Nicolas Sarkozy francia elnök cigánydeportálási akcióiról, amelynek keretében ugye – legyen ez világos mindenki számára –, uniós állampolgárokat toloncoltak és toloncolnak ki tömegével az EU egyik tagországából. Ne értsenek azonban félre, ugyanis ezek a tények messze nem jelentik azt (lásd az antiszemitizmus különféle megnyilvánulásait avagy a romagyilkosságokig fajuló cigányellenességet), hogy idehaza teljesen rendjén mennek a dolgok. Ezért hát, azt gondolom, mégsem árt, ha időnként „A Tükör”-be néznünk.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!