A sunyik és gyávák forradalma?

Jóllehet az emberek döntő többségét nyilvánvalóan nem viszi padlóra az a fél százalékos nyugdíjjárulék-emelés, amit a nyugdíjkasszákat einstandoló kormányzat az úgynevezett adó-salátatörvény módosító indítványai között próbált meg igencsak ügyetlenül elrejteni, annyi biztos, hogy a bruttó bért terhelő járulék 9,5 százalékról 10-re való emelése a kisebb keresetűeknél az szja-csökkentés számottevő részét elviszi, továbbá, hogy az acélosnak egyébként se mondható 1,3 százalékos köztehermérséklés így csupán 0,8 százalék lesz, ami a munkavállalók legnagyobb hányada számára alig-alig jelent majd érzékelhető változást. És ez még akkor is igaz, ha az Orbánék akcióját igen súlyos szavakkal illető ellenzék nem annyira a járulékemelés mértékén, mint inkább annak módján akadt ki, mondván, a Fidesz megint trükközni próbál, teljesen hülyének nézve mindenkit, aki az országban él. Az ügyben legelőször megszólaló szocialisták azt kérték a kormánypárttól, hogy ne sarcolja tovább a dolgozókat, s gyorsan fejezze be a hazudozást, míg a Lehet Más a Politika azt állította, a Fidesz „suttyomban veszi vissza” az adócsökkentést, amely az alacsony és a közepes keresetűek esetében így már nem jelent semmit. És bár Orbán Viktorék azt hiszik – így az LMP –, hogy a polgárok „nem látnak át a szitán”, mindenki előtt világos, hogy az adótörvényekbe az utolsó pillanatban becsempészett módosító javaslat 40 milliárd forinttal növeli az adó- és járulékterhelést, ami egyfelől elveszi a tervezett szja-csökkentés jelentős részét, másfelől egyértelművé teszi, hogy „a Fidesz–KDNP nem teljesíti egy fontos ígéretét”. Nem kevésbé volt kemény a Jobbik sem, amely keresetlen egyszerűséggel „sunyi és gyáva” lépésnek titulálta a dolgot: sunyinak, hiszen a Fidesz a „salátaindítványok” közé rejtette el a javaslatot, és gyávának, mivel a kormány részéről senki sem vállalta, hogy nyíltan bejelentse az emelést. 

És bár a vádak hallatán a közeli „bokorból” előugró Szijjártó Péter azonnal cáfolni igyekezett az ellenzék kijelentéseit, mondván, szó sincs semmiféle sumákolásról, csak éppen teljesíteni szeretnék azt a választási ígéretüket, hogy a gyengébb nem képviselői négy ledolgozott évtized után nyugdíjba  mehessenek (amihez ugye, fedezet kell), magam azt gondolom, itt bizony valóban egy minden ízében sunyi és gyáva akcióról van szó, ahogyan azt a jobbikos Lenhardt Balázs oly találóan megállapította. A kérdés most már csak az, vajon ki volt sunyi és gyáva: a Fidesz, amely ezúttal is, akárcsak máskor, az emberek akaratát hajtja végre? Netán az a 2,7 millió választó, aki az ég adta világon mindenre, így egyebek mellett a fél – vagy bárhány – százalékos járulékemelésre felhatalmazta a kormányzópártot? Jó, jó én is tudom, hogy utóbbi variáció elég bizarul hangzik, de ha következetesek vagyunk, és elfogadjuk a Fidesz azon érvelését (és miért ne fogadnánk el, ha egyszer mindig ezt halljuk tőlük, legyen szó akár az Alkotmánybíróság megtámadásáról, akár a magán-nyugdíjpénztárak ideiglenes avagy éppen végleges államosításáról), hogy csupán azt teszik, amire az isten adta nép felhatalmazta őket, akkor azt kell feltételeznünk, hogy maguk a választók szorgalmazták a nyugdíjjárulék emelését, sőt, azt is, hogy a kormánypárt próbálja meg a lehető legnagyobb titokban, úgymond „fű alatt” elintézni a dolgot, nehogy az ellenforradalmi elemek idejekorán kiszagolják a tervet, aztán elkezdjenek okoskodni. Na, úgyhogy a járulékemelés ügyében nem szeretnék egyetlen rossz szót se hallani. Hiszen ami történt, nyilvánvalóan közkívánatra történt.