Naplopók demonstrációja?

Amikor Orbán Viktor kormányfő az országgyűésben a kínai miniszterelnök magyarországi látogatása miatt demonstrálni szándékozók elleni példátlan – de legalábbis utóljára a ''70-es, ''80-as években látott – hatósági fellépést azzal a nevetséges és teljességgel elfogadhatatlan magyarázattal próbálta meg elintézni, amely szerint hazánkban „van szabad véleménynyilvánítás, de balhé, botrány nincs”, valamint, hogy bár az erkölcsi kérdések valóban rendkívül fontosak, az állami célok megvalósítását a jövőben sem engedik megzavarni, magam azt hittem, ezt a fajta kommunikációt nagyon sokáig lehetetlen lesz fölül-, még pontosabban alulmúlni. Nos, tévedtem, hiszen a Fidesznek (ki másnak?) mindez meglepő könnyedséggel  sikerült. Történt ugyanis, hogy a párt a nyugdíjakat és a munka világát érintő kormányzati lépések elleni tiltakozásul tartott országos forgalomlassító akciók kapcsán a Magyar Távirati Irodához egy olyan közleményt juttatott el, ami a maga nemében alighanem párját ritkító, és amelynek olvastán bizonyára sokak zsebében nyílt és nyílik ki a bicska. „A mi feladatunk az – fogalmaznak a mindössze pár soros dokumentum szerzői –, hogy megnyerjük az ország egyik legnagyobb háborúját, amit a munkanélküliség ellen vívunk. Ebben csak azok lehetnek szövetségeseink, akik akarnak dolgozni. Az útzárakat, tiltakozó demonstrációkat szervezők ma is bebizonyították, hogy ők nem akarnak, s politikai céljaik érdekében még attól sem riadnak vissza, hogy a munkába jutásban másokat akadályozzanak.” No, most, a közleménnyel nemcsak az a bajom, hogy amilyen primitív, olyan demagóg, hanem hogy köszönő viszonyban sincs azokkal az elvekkel, amelyeket a kormánypárt a közelmúltban még – állítólag – a magáénak vallott.

Hogy mindez valóban így van, azt idézetek hosszú-hosszú sorával lehetne bizonyítani, ám ezúttal legyen elég csupán egyetlen vélemény, mégpedig azé a Szijjártó Péteré, aki napjainkban ugyan rosszallóan ráncolja össze a szemöldökét, ha az Orbán-kormánnyal szembeni demonstrációról hall, ám aki nem is olyan régen nemcsak arról beszélt, miszerint „tűrhetetlen, hogy a kormányzat semmibe veszi a sztrájkolók követeléseit, és nem hajlandó érdemben tárgyalni a szakszervezetekkel”, de egyúttal azt is kijelentette, hogy „a sztrájk alkotmányos jog, és nyilván senki nem feltételezi, hogy az alkalmazottak jókedvükben sztrájkolnának”. Hát, igen... ezt valóban senki nem feltételezi..., kivéve a kormánypártot. Sőt, továbbmegyek... A Fidesz – mint a közleményből kiderül – nemcsak azt feltételezi, hogy az Orbánék intézkedéseivel elégedetlen emberek „jókedvükben” mennek ki az utcára, hanem azt is, hogy itt egy csomó dologtalan, léhűtő, naplopó figuráról van szó, akik csakis azért demonstrálnak, mert dolgozni roppantul utálnak, no, meg persze, hogy így is keresztbe tegyenek az ország feltámasztásának. Hogy az állandó tüntetésektől szorongatott Gyurcsány-kabinet idején még egyáltalán nem ezt mondták? Hát, istenem..., ellenzékből nagyon sokszor  bizony teljesen másként látszik a világ. Ami meg a dolog elvi részét illeti... nos, a kínai és a magyar kormány politikája ellen tiltakozók az ég világon semmi rosszat sem csináltak, pusztán éltek – illetve megpróbáltak élni – a törvény adta jogaikkal. Ami egy demokráciában természetes. Függetlenül attól, tetszik-e mindez a fülkeforradalom élcsapatának.