Hírek

2012.01.07. 05:10

Irigyeltből számkivetett

A Nagy Április Fülkeforradalom győzelme után alig másfél év leforgása alatt összeomlott minden: az Orbán–Matolcsy duó gazdaságpolitikája – ha ugyan az ámokfutás annak nevezhető – fénysebességgel kudarcot vallott, az Európa-szerte irigyelt miniszterelnök és kormánya pedig az EU számkivetettjeivé váltak, akiket ma már sehol nem látnak igazán szívesen, ahol tiszteletben tartják a demokrácia játékszabályait, a konszenzuskeresésen alapuló politizálást.

Stanga István

Anélkül, hogy különösebben túlértékelném a pár nappal ezelőtti budapesti tüntetést, érzek abban valami jelképeset, hogy annak az Orbán Viktornak, aki a kétharmados parlamenti többséget eredményező választási sikernek köszönhetően alig néhány hónapja még az egyik legirigyeltebb, leginkább csodált európai politikusnak számított, s akinek a szavait Magyarországon is óriási tömegek itták, most az Operaház oldalsó ajtaján – amit hívhatunk királylépcsőnek, tök mindegy – kellett távoznia (menekülnie?) a személye és a rendszere ellen tiltakozó emberek elől. Hogy gondolt-e erre bárki is korábban, nem tudom, én bizonyosan nem... Mert ha azt nem is tartottam valószínűnek, hogy Orbánék másfél-két évtizeden át hatalmon maradnak, ahogy arra a miniszterelnök a „fülkeforradalom” győzelme után többször is utalt, két-három ciklusra mindenképp jónak tartottam a hazai jobboldal vezető erejét egy jó (vagy akár csak közepes) kormányzás esetén. Aztán alig másfél év leforgása alatt összeomlott minden: az Orbán–Matolcsy duó gazdaságpolitikája – ha ugyan kettejük ámokfutását annak nevezhetjük –fénysebességgel kudarcot vallott, az Európa-szerte irigyelt miniszterelnök és kormánya pedig az Európai Unió számkivetettjeivé váltak, akiket jelen pillanatban már sehol nem látnak túl szívesen, ahol tisztelik a demokrácia játékszabályait és a konszenzuskeresésen alapuló politizálást. Nyersebben fogalmazva: Orbán Viktor voltaképpen megbukott. Hogy ez de jure mikor következik be, megjósolhatatlan, ám az időpontnak nagy jelentősége épp úgy nincsen, mint ahogy nem volt annak a kétségbeesett és reménytelen vergődésnek sem, amit Gyurcsány Ferenc produkált a végeredményben a bukásához vezető őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után.

Hogy miként is jutottak el Orbánék eddig? Nos, nagyon egyszerűen. Nem kellett hozzá más, mint a 2002-es bukástól a napjainkig terjedő időszakot végighazudozni (szemrebbenés nélkül hazudni arról, hogy kész gazdasági terveink vannak a válságból aló kilábalásra, hogy megszorítások nélkül is könnyedén legyőzhetőek a nehézségek, hazudni egy nem létező nemzeti együttműködésről, aztán a nyugdíjak „megvédéséről”, és még hosszasan sorolhatnám), no, meg persze, olyan röhejes és dilettáns, egyben tragikus gazdaságpolitikát folytatni, amelynek „eredményeként” ma brutális dollár- és euróárfolyamokkal találkozunk, és amelynek „köszönhetően” az ország jelenleg csak hatalmas – és kitermelhetetlen – államkötvény-hozamokkal finanszírozható. És akkor még egyetlen szóval sem említettük az ostobán agresszív, dölyfös, mindenkit kioktató kormányzat stílust, a demokratikus keretek folyamatos feszegetését, a konszenzuson alapuló politizálás teljes mellőzését, a jogállami normák figyelmen kívül hagyását, hogy a „kokikat és sallereket” kapó Európai Unióról és a „mi bankunkkal” (copyright Orbán Viktor), vagyis a Nemzetközi Valutaalappal szemben vívott idétlen és több mint nevetséges „szabadságharcunkról” már ne is beszéljünk. És ha innen nézem a dolgot, akár azt is mondhatom, hogy a „fülkeforradalmi” kabinet  és a kormánypárt tagjai rendesen megdolgoztak a párját rítkító kudarcért. Ennél többet melózniuk csak azoknak kell majd, akik eltakarítják utánuk a romokat.    

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!