Közélet

2009.04.12. 12:30

A közösség fiatalítja az időset

A mai világ a pénzé, a régi idők világa a közösségé volt, vélekedik Kartai István nyugdíjas iskolaigazgató. Három-négy évtizeddel ezelőtt teljesen természetes volt, hogy együtt hordták az épülő iskolához a téglát a szülők és pedagógusok, együtt ásták a földbe az olajtartályt a gyerekek és tanáraik.

Vida Tünde

Kartai István nyugdíjas dunaszentgyörgyi iskolaigazgató kalendáriumba illő precízséggel idézi fel emlékeit. A dátumok sem okoznak neki gondot. Pedig az sem lenne csoda, ha megkoptak volna, Pista bácsi februárban töltötte a nyolcvankettőt. Ma már többnyire csak kertészkedik, a házuknál van egy kis barackos, és fiának is van gyümölcsöse. A kert nem új keletű szerelem, nemcsak a nyugdíjas években megszaporodott szabadidő eltöltését szolgálja. Kartai István bábáskodásával jött létre a hetvenes években a kertbarát kör, ami ma is nagyon jól működik. – Úgy érzem, hogy olyan mozgalmat indítottunk el, aminek van létalapja – fogalmaz.
Hosszú pályafutása során persze nem ez volt az egyetlen kezdeményezés, ami a nevéhez fűződik, s amire ma is emlékeznek.


Régen – a hatvanas, hetvenes, de még a nyolcvanas években is – sok mindent végeztek társadalmi munkában. És az iskolaigazgatósághoz is hozzátartozott olyan feladat, aminek vajmi kevés köze volt az oktatáshoz. Pista bácsi igazgatósága idején épült az új óvoda, majd 1961-ben az emeletes iskola. A szülők és a pedagógusok együtt rakták a téglát a vagonokból Tolna-Mözsön. Természetesen a fűtés megoldása is közös ügy volt, ha kellett a gyerekek vályogot hoztak, amivel a pedellus, Sólya Pista bácsi javította a kályhát, ha kellett együtt ásták a földbe a hatalmas tartályokat, hogy áttérhessen az iskola az olajfűtésre.

– Kátrányt olvasztottunk egy nagy üstben, azt zsákokra kentük, ez volt a szigetelés. A tartályt flasencuggal engedtük le Pista bácsi vezényletével – idézi fel egy egykori, akkor hetedikes diák. Hencze Sándor – aki ma polgármester – még arra is emlékszik, hogy utána mákos tésztát ettek közösen.

Hencze Sándor nagy eredménynek tartja a nyolcvanas években létrehozott diákotthon intézményét. Aminek szintén a ma már nyugdíjas iskolaigazgató, Kartai István volt a vezéralakja. Akkoriban nagy gondot jelentett az, hogy a pusztai, meg a cigánytelepen élő gyerekek nem jártak rendszeresen iskolába. Azzal, hogy sikerült létrehozni a diákotthont, nemcsak a taníttatást oldották meg, hanem elősegítették a szocializációt, beilleszkedést is. A dolog ugyanis azzal kezdődött, hogy a gyerekeket megfürösztötték, megtanították az alapvető higiénés szabályokra. A faluvezető és a pedagógus szerint nagy részben a diákotthonnak köszönhető, hogy Dunaszentgyörgyön ma nincs se cigánytelep, se beilleszkedési gond.

Mára megváltozott a világ, állítja tanítvány és tanár egybehangzóan. A mostani világ a pénz világa, az akkori a közösségé volt. Pista bácsi, mint mondja mostanában öt vagy hat ötvenéves találkozón vett részt, így jól láthatta, hogy az akkori közösségek jól összeforrtak, ma is működnek. – Közösséget neveltünk, ez még mindig meg van. Ez éltet bennünket – mondja.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!