Közélet

2010.06.05. 18:05

Ma is ezt a pályát választaná a kitüntetett jogász

A közelmúltban tartott megyei jogásznapon dr. Uhrin János vehette át a szervezet által tavaly alapított Perczel Béla-díjat, amellyel a kiemelkedő teljesítményt nyújtó kollégákat ismeri el a szakma.

TEOL/Venter Marianna

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Dr. Uhrin János vehette át a tengelici jogásznapon a Perczel Béla-díjat, amellyel szakmai teljesítményét ismerte el a megyei jogászegylet (Fotó: Kiss Albert)
[/caption]

– Az ön idejében is ilyen népszerű volt a jogi pálya, mint most?
– Nem, akkoriban nem tódultak erre a pályára a fiatalok. A kor szellemének ismeretében talán lesznek akik emlékeznek még rá, hogy szinte gyanakodva nézték azokat, akik ezt a hivatást választották. Szintén arra a korra volt jellemző Bauer apátplébános úr reagálása, aki azt kérdezte, amikor megtudta, hová járok: Hát van ma jog? Minden esetre, bejutni azért könnyebb volt a jogi karra, mint manapság.

– A megyei önkormányzatnál dolgozott tizennyolc évig. Ez is volt a szándéka?
– Be kell vallanom, hogy nem készültem az államigazgatásban dolgozni. Legszívesebben a büntetőjogi tanszéken maradtam volna, de nem volt tanársegédi státusz. Egy ismerős invitált a megyei tanácshoz, és utólag nézve, nem bánom, hogy ott kezdtem a szakmát. Nem csak szerteágazó ismeretanyagra, de szerteágazó ismeretségre is szert tehettem. Nagyon hasznos évek voltak. Oktattam az államigazgatási főiskola levelező tagozatán, 1962-ben pedig létrehoztuk a tanácsi jogi irodát, amely azoknak a tanácsi vállalatoknak és intézményeknek a jogi képviseletét látta le, amelyeknek nem volt saját jogtanácsosa. A jogi iroda révén bírósági gyakorlatra is szert tehettem.

– Egy meglehetősen nagy ugrás következett, az államigazgatásból a törvénykezésbe, pontosabban a munkaügyi bíróság elnöki tisztébe.
– Akkoriban sokkal kevesebb munkaügyi per került a bíróság elé. A sok állami, tanácsi vállalatnál, intézménynél ugyan sűrűn merültek fel munkaügyi jogviták, de minden cégnél volt munkaügyi döntőbizottság, amely –fogalmazzunk úgy –jól képzett laikusokból állt. Azt kell mondanom, jól végezték a munkájukat, ugyanis az általuk hozott döntések háromnegyedét mind a dolgozó, mind a munkáltató elfogadta. Akkoriban a dolgozók bátrabban álltak ki a jogaikért, mert tudták, hogy akár a javukra, akár ellenükre születik a döntés, nem számíthatnak retorzióra a munkahelyükön. Ma már más a helyzet. A legtöbb munkaügyi per, amit dolgozó kezdeményez, általában akkor történik, amikor már nincs a cégnél az alkalmazott.

– Vannak emlékezetes esetei?
– Több is akad. Az egyik legmulatságosabb egy úgynevezett leltárper végén történt. A raktárosok, üzletvezetők anyagi felelősséggel tartoztak, –és tartoznak ma is –ha hiány lép fel. Egy állami vállalat egyik lerakatánál folyton leltárhiány volt. Kihelyezett tárgyalást tartottunk, és láttuk, hogy a cég nem teremti meg a feltételeket arra, hogy biztonságban legyen az áru. A kerítésen például csak az nem mászott át, aki nem akart. Így aztán, a bíróság nem adott helyt a cég kérésének, miszerint a raktárosoknak fizetniük kell. Amikor kihirdettem az ítéletet, a feszült csöndbe belehasított a lerakat vezetőjének boldog kiáltása: van Isten! A megkönnyebbült kiáltást persze hatalmas nevetés követte.

– Tíz év elteltével újabb váltás következett, szinte egy időben a rendszerváltással.
– A megyei bíróság elnökhelyettese lettem, hozzám tartoztak a cégekkel, vállalkozásokkal kapcsolatos ügyek. A világ tényleg nagyot változott ezen a területen is. Csak egy példa: amikor kezdtem, három bejegyzett cég volt Tolna megyében, s néhány évvel később neveztük ki az első cégbírót. Ma pedig egy egész jogászcsoportot alkot a cégbíróság.

– A kedvenc időtöltései között említi az utazást. Vannak kedvenc úticéljai?
– Nem könnyű választani, minden úticél kedves volt a számomra. Ami örök kedvenc, a horvát tengerpart, az országok közül nagyon szeretem Ausztriát és Olaszországot. Itthon pedig legkedveltebb úticéljaink a gyógyfürdők.

– Ha újra kezdené?
– Elégedett embernek érzem magam, mind a pályafutásomat, mind a magánéletemet tekintve. Ha még egyszer kezdeném, azt hiszem, akkor sem választanék másik hivatást.

Névjegy

Dr. Uhrin János 1936. július 13-án született Szekszárdon. A család 1940-ben Bonyhádra költözött, így általános- és középiskolai tanulmányait a völgységi városban végezte. 1955-ben érettségizett a Petőfi Sándor gimnáziumban. Ezt követően a Pécsi Tudományegyetem állam- és jogtudományi karán szerzett - cum laude - diplomát 1959-ben.

Az egyetemi tanulmányok befejeztével a megyei tanács titkárságán kezdett el dolgozni, főelőadóként, a jogi csoportban. Tizennyolc évig dolgozott itt, előbb jogi csoportvezető, majd titkárságvezető lett.

1978 január elsejétől a munkaügyi bíróság elnöke. Tíz évet töltött el ebben a tisztségben.

1988 január elsejétől a megyei bíróság elnökhelyettese. Ezt a tisztséget 27 évig töltötte be.

Hetven éves korában vonult nyugdíjba 2006-ban.

Házas, felesége Föglein Éva. Egy lányuk és két unokájuk van.

Hobbija az utazás, a kertészkedés és az olvasás, és persze az örök szerelem: a színház.

Elismerései:

Államigazgatás kiváló dolgozója

Kiváló igazságügyi dolgozó

Megyei bírósági főtanácsosi cím

Perczel Béla-díj

Az egyetemi tanulmányok befejeztével a megyei tanács titkárságán kezdett el dolgozni, főelőadóként, a jogi csoportban. Tizennyolc évig dolgozott itt, előbb jogi csoportvezető, majd titkárságvezető lett.

1978 január elsejétől a munkaügyi bíróság elnöke. Tíz évet töltött el ebben a tisztségben.

1988 január elsejétől a megyei bíróság elnökhelyettese. Ezt a tisztséget 27 évig töltötte be.

Hetven éves korában vonult nyugdíjba 2006-ban.

Házas, felesége Föglein Éva. Egy lányuk és két unokájuk van.

Hobbija az utazás, a kertészkedés és az olvasás, és persze az örök szerelem: a színház.

Elismerései:

Államigazgatás kiváló dolgozója

Kiváló igazságügyi dolgozó

Megyei bírósági főtanácsosi cím

Perczel Béla-díj Dr. Uhrin János vehette át a tengelici jogásznapon a Perczel Béla-díjat, amellyel szakmai teljesítményét ismerte el a megyei jogászegylet (Fotó: Kiss Albert) -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!