Közélet

2011.08.12. 14:19

Rettegnek a magyarok a füstölgő Londonban - fotók!

A füstölgő Londonból küldött lapunk számára beszámolót egy ott élő szekszárdi jegyespár. Linda már pakolt volna, de Zsigmond szerint a rombolásoknak véget vet a világváros.

TEOL

– Ez a hét is úgy kezdődött, mint a többi – idézte fel az utolsó nyugodt pillanatokat Balog Linda. Az Eltham-Kidbrooke-Blackheath városnegyedek határán található lakásukból másfél éves kislányával együtt lépett az utcára, hogy megkezdjék szokásos napi sétájukat. Hazafelé menet feltűnt neki, hogy egy hátizsákos, fiatal fiú követi őket.

– Többször hátrapillantottam, erre föl a srác úgy tett, mintha másfele menne, de aztán mégiscsak a nyomunkban maradt – folytatta a történetet. – Hazaértem, felhívtam páromat, aki azt javasolta, hogy zárkózzak be. Azután riasztotta egyik barátunkat, aki körültekintően átvizsgálta a terepet, de már nem talált senkit a helyszínen.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Korlátok között, avagy életkép Londonból: két rendőr őriz egy épületet, a közelükben zenét hallgató fiatalok méregetik őket
[/caption]

Azért küldtem a történtekről egy sms-t a barátnőmnek, aki nem kis meglepetésemre azt üzente vissza: vigyázzunk, mert "az egész város megőrült!" Kisvártatva felhívott egy másik barátnőm, és arra biztatott, kapcsoljam be a tévét, mert hihetetlen események zajlanak London utcáin. Akkorra már világossá vált minden, hiszen ismerőseim sorra tették fel az egyik internetes közösségi portálra a megdöbbentő fotókat a kirobbant zavargásokról.

Egyik barátnőm Catford-ban lakik, lakása ablakából nézte végig, ahogy vandál fiatalok szétzúzzák a kirakatokat és kedvükre fosztogatnak. Tehették, hiszen két órán keresztül egyetlen rendőr sem ment arra. Másik barátnőm férje több órás veszteglésre kényszerült egy kocsmában, miközben az ivó körül mindent szétvertek a huligánok, a szemközti üzletet felgyújtották.

Ekkor jelent meg egy rendőr, hogy a közeli vonatmegallót biztosítsa... Aztán a mi környékünkön is elkezdődtek a fosztogatások, én pedig egyedül voltam otthon a kislányommal. Szirénázás, helikopterek dübörgése és fekete füst az éjszakai égbolton, ezt láttuk. Kislányom ebből természetesen nem sokat érzékelt, de én féltem.

Nagy Zsigmond, Linda párja annak rendje s módja szerint már a súlyos zavargások előtti nap elment dolgozni munkahelyére, egy vendéglőbe, ahol délutánosként kezdte a műszakot. Ez a vendéglő Blackheath-ben van, ez a városnegyed nagyjából másfél kilométerre található Lewisham-től, ahol már délután égtek a felgyújtott autók.

– Mutattak is kollégáim egy újságot, melynek címlapját egy lángoló épület fotója foglalta el – mondta Nagy Zsigmond. – De egyrészt nem volt időm olvasgatni, másrészt meg ez a tűzeset a város másik felén történt. Így aztán nem is nagyon foglalkoztam az egésszel. Ám nemsokára riadt vendégek állítottak be hozzánk, és mindannyian döbbenten újságolták, hogy tőlünk úgy egy kilométerre több száz fiatal ver szét mindent: kocsmákat, boltokat és ami csak az útjukba kerül. Egyre többen lettek, egyre feszültebbé vált a hangulat, ahogy a hírekből kiderült: a tömeg halad előre és pusztít.

Szerencsére aznap késő estig mégsem értek el hozzánk, bár amikorra bezártam, feltünedeztek kisebb csoportok. Már csak ketten maradtunk az étteremben, konyhát takarító munkatársam kiment, és kiöntötte a felmosó vizet. Remegő lábakkal rohant vissza hozzám, és halálra rémülve mondta: úgy tíz, kapucnit viselő fiatal éppen most futott át a kerthelységünkön!

Nekem sem kellett több, bezártam mindent, beállítottam a riasztóberendezést, beugrottam a kocsiba és száguldottam haza. A televízió mutatta, hogy szinte már London minden részén fosztogatnak. A rendőrség nem állt a helyzet magaslatán: tanácstalanok voltak, hogy mit csináljanak a dühöngő fiatalkorúakkal, a zavargók többségével. Ahogy láttuk, sok helyen száz-kétszáz fiatalra jutott öt-tíz rendőr: így lehetetlenség is lett volna megállítani a bandákat.

Másnap délután ismét elmentem dolgozni, de ilyen körülmények közepette reménytelennek bizonyult a normális munkavégzés. Valamennyi kollégám stresszes volt, én is aggódtam. Vendégünk is alig akadt. Itt, Blackheath-ben az üzletek és az éttermek szinte mindegyike bezárt, s akik az utcára merészkedtek, azok is siettek haza. Mondtam a főnökömnek, hogy nem érzem magam biztonságban: kiszolgálom a pár vendéget, és utána lehúzom a rolót.

Otthon ismét néztük a tévét, közben kint szirénázva száguldottak a rendőrautók, helikopterek repkedtek házunk közelében órákon át. Aludni nem tudtunk, és rossz érzések nyomasztottak bennünket.
Csütörtökön reggel bevásároltam két hétre ennivalót és teletankoltam a kocsit. Sokszor eszünkbe jutott városunk, a békés Szekszárd.

Gyermekük már a ködös Albionban született

A harminckét éves Nagy Zsigmond Péter tíz éve él Londonban, egy étteremben dolgozik. Annak idején egy barátja példája nyomán és segítségére támaszkodva választotta éppen ezt a világvárost. Párja, Balog Linda három éve utazott az Egyesült Királyság székhelyére. Borcsi nevű kislányuk másfél éves, ő már Londonban született. Linda és Zsigmond szekszárdiak, a gyökereket nem vágták el, pár hete hazalátogattak gyermek- és ifjúkoruk helyszínére.

Linda már pakolni akart, de én igyekeztem megnyugtatni: meg kell, hogy állítsák a bandákat, nem hagyhatják, hogy néhány ezer teenager lerombolja Londont. Rengeteg elkövetőt időközben már elfogtak, meg is büntették őket, talán ennek hatására a többiek jobban átgondoljak, hogy érdemes-e folytatni. Bár, amilyen "értelmes" emberek vannak köztük, biztos lesznek, akik próbálkoznak most hétvégén is.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!