Közélet

2012.12.19. 16:37

Egerek és patkányok közé költözött

Czikk László időnként úgy érzi magát, mint az öregedő bálna, akinek a vérét egyre több és több élősködő szívja. De nem adja fel, inkább ad a Czikkhalas.

TEOL/Lengyel János

Czikk László a Sárközben nőtt fel, ahol százegynéhány éve még több hal került az asztalra, mint kenyér. Az ott élők nemzedékről nemzedékre örökítették át a víz tiszteletét, a hal szeretetét, mert halból sohasem volt elég. Aztán egy ideje már nemcsak az élőhal hiányzott, még halkonzerv sem volt. Czikk László azt mondja: ezt a régi, jogos igényt akarta kielégíteni, amikor halas boltokat nyitott. Ezért fordulhatott elő, hogy aki Szekszárd környékén jó halászlevet akart főzni, az a városból falura, Decsre ment halért. A halbolt sikere tehát kódolva volt.

– Miért éppen Varsádon „kezdett” új életet?
– Amikor 1992-ben tóépítési lehetőséget kerestem, nem gondoltam, hogy egy olyan területet találok, ahol évezredeken keresztül hasznavétlenül hagyták kifolyni az országból az évi 7 millió köbméter élővizet. Óriási kihívás volt. Nem zavart, hogy otthonomból a tönkrement – egeres, patkányos – varsádi tsz-majorba költöztem. Igazi hőskorszak vette kezdetét. Mindenki őrültnek tartott. Nem érdekelt a figyelmeztetők óvó szava, vakon hittem az elképzelésem sikerében. A legfontosabb, a víz rendelkezésre állt, korlátlan mennyiségben. Kicsi túlzással az Észak-Amerikai telepesekhez hasonlítottam magam. Ők a prérit, az ős pusztaságot látták maguk előtt, és néhány kóborló bivalyt. Ebből teremtettek ragyogó civilizációt. Kellő szerénységgel párhuzamot látok lehetőségeink és adottságaink között. Előttem nyújtózkodott egy több száz éves álmából ébredező táj, a föld, ami talán sohasem látott ekevasat. Vagy ha mégis, akkor nem hálálta meg. Ezt a tájat a természet a földrajzi adottságaival halastónak szánta. Szerencsés voltam, megláthattam, megláttam a lehetőséget.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Czikk László fontos feladatnak tartja átmenteni unokáinknak erdeink szépségét és értékeit (Fotó: Gottvald Károly)
[/caption]

– Akkor nézzük az „egy őrült” naplóját...
– Beszéljenek inkább a három évtized tényei: boltok, tavak, tározók, kiszolgáló gépek, épületek... Így áll össze szerves egésszé, így épül egy halgazdaság. Hozzáértő ember tudja, hogy mindez mibe került. És nemcsak a pénzre gondolok, hanem a szervezésre, ami nélkül a pénz elvész: figyelem, fegyelem, állandó készenlét, korai ébredés, késői fekvés és közte apró gondok és csontropogtató problémák megoldásai. Ezt csak 120 százalékon lehet csinálni. Mit mondhatnék magamról? Nem elégedtem meg a félmegoldásokkal, elébe mentem a kihívásoknak, éberen figyeltem, hogyan lehetne valamit jobban csinálni, és hol nyílik rés a lehetőségek falán. Vállalkozónak tartom magam, a szó valós értelmében.

– Sok a víz, sokan horgásznak, nem érezte a konkurenciát?
– A horgászat szórakozás, célja az aktív pihenés, és mellékterméke néha a hal. Aki halat akar enni, az nem horgászni megy, hanem a halboltba. Éppen úgy, mint az, aki pénzt akar keresni, a munkahelyére megy és nem a lottózóba. A horgászat és halászat között ha mindenáron összegfüggést keresünk, akkor azt gyanítom, hogy a horgászok többször vesznek halat, mint akik más szabadidős sportok szerelmesei...

A teljes interjút elolvashatja a Tolnai Népújság december 20-i, csütörtöki számában. Keresse az újságárusoknál! Kérje ingyenes próbaszámunkat, vagy fizessen elő!

 

Ezek is érdekelhetik