Közélet

2013.07.12. 09:42

Megbecsülés övezte a pedagógus munkáját

Az iskola egy olyan „megszentelt tűzhelye az örökké való eszméknek”, amely erkölcsöt és morált, viselkedés- és munkakultúrát közvetít a diákoknak szervezett formában, hogy a test, a lélek és a szellem egységet alkothasson.

Vizin Balázs

A hónap végén nyugállományba vonul Ónodi Szabolcs, a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium igazgatója, aki 14 évig vezette az intézményt a pedagógusi pályán eltöltött 47 éve alatt. A protestáns pedagógiai elvekre alapozva, új irányba vitte a gimnáziumot, amely út bizonyította járhatóságát. Erre is kitért lapunknak adott interjújában.

– Megbarátkozott már az elköszönés gondolatával?
– Természetesen még kavarognak bennem az érzések – válaszolta Ónodi Szabolcs. A kollégáim olyan szeretetteljes ragaszkodással közelítenek felém, hogy az már érdemek fölötti. Bár az érzelmeket ilyenkor le kell választani a racionalitásról. Hálát adhatok a teremtőnek, hogy egy olyan időszakban lehettem első az egyenlők között a gimnáziumban, amikor nagyon szép dolgok történtek itt. Minőségi emberek sokasága jött össze a szó legnemesebb értelmében, a tanároktól a technikai személyzeten át a diákokig. Valamennyien jól éreztük magunkat ebben a légkörben, minden szereplő hozzá akart tenni a rendszerhez.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke (jobbra) is köszönetet mondott Ónodi Szabolcsnak szerepvállalásáért (fotó: Gottvald Károly)
[/caption]

– Ez a gimnázium fejlődését elnézve sikerült.
– A fenntartó Magyarországi Evangélikus Egyház bizalma lenyűgöző volt számomra: minden kérésünk, kezdeményezésünk mögé – ha nem is elsőre – de beálltak, és igaz ez az egyházat képviselő igazgatótanácsra is. A sajtó is nagyon fontos szerepet töltött be az életünkben. Szerte az országban, ha nem is tudják az emberek, pontosan hol található a bonyhádi gimnázium, de mindenképpen jól csengő névként van jelen a köztudatban, amely a beiskolázásoknál is realizálódik. Az eredmények elérésében kiemelt szerepet tulajdonítok a kollégáimnak. Az évek előrehaladtával sokasodtak a feladatok, de az ő helytállásuk is úgy vert egyre mélyebb gyökeret. Ehhez a légkörhöz járult hozzá természetes folyamatként a diákok teljesítménye is: a mostani tanévben is bizonyították ezt a növendékek a 4,26-os gimnáziumi átlaggal. De az is szemléletes példa, hogy 124 olyan gyerekünk volt, aki országos megmérettetésen döntőbe került, számos területről, az emberi kiteljesedés bámulatos megnyilvánulásáról tanúbizonyságot téve. A szülők is olyan páratlan befogadó készséggel voltak irántunk, amely tovább erősített bennünket. De egy olyan patinás iskolában, mint a gimnázium, fontos az öregdiákok szövetségével való együttműködés is. Azt a szellemi többletet, amit ők képviselnek, be kell csatornázni, hogy a mindenkori ifjúságnak legyen egy olyan fix kapaszkodója, amely egyben célt is jelenthet számukra. Rávilágítva arra: az érettségivel nem szűnik meg az ember életében az a négy év, amit itt töltött.

– Az intézmény falain kívül is jól látszik mindez?
– Voltak és vannak biztató visszacsatolások. Egy önálló fejezete lehetne ennek a 14 évnek a gimnázium városon belüli megítélése, az önkormányzattal kialakított jó kapcsolata. Gazdaságilag Bonyhád legstabilabb intézményei között vagyunk, szerencsére minket nem rázott meg az a bizonytalanság, amely érintette az önkormányzati és az állami iskolákat. De ami még ennél is fontosabb számomra: a városban járva számtalanszor hallottam vissza azt, hogy a kollégák sajátjuknak érzik az intézményt. Ez megerősítette bennem azt a képet, ami a mindennapok során kirajzolódott közösségünkről.

– Milyen célokkal pályázta meg az állást 14 évvel ezelőtt?
– Amikor 55 éves fejjel végig gondoltam, hogy miért szeretnék az intézmény igazgatója lenni, akkor egy olyan történelmi helyzet volt itt a gimnáziumban, amely legalább 7-8 ponton kínálta a változtatás igényét. Tudtam, hogy építhetek a hagyományokra, a protestáns pedagógiai módszerre, amely több mint 200 éve egyben tartja ezt az intézményt, ugyanakkor nyitni kellett több irányba is. Akkoriban szűntek meg országos szinten a pedagógiai intézetek, amelyek egyrészt összefogták a tanári társadalmat, másrészt számos tanulmányi versenyt bonyolítottak le. Mi úgy döntöttük, felvállalunk egy ilyen szerepet, amely azóta már bizonyította életképességét és hasznát, különös tekintettel a tehetséggondozásra. De ebből intézményünk is profitált, hiszen rálátásunk lett arra, hol zajlik igazán kiemelkedő szellemi munka Tolna megyében, és melyek azok a pontok, amelyek csiszolásra szorulnak.
Világosan látszott az is, hogy teljesen más retorikával kell megközelítenünk a közoktatás gimnáziumi vonalát. Az olyan patinás iskoláknál, mint a miénk, óhatatlanul is kialakulhat az a fajta gondolkodás a tantestületben, hogy itt mindig lesz tanuló, különösebb erőfeszítések nélkül is. Ebből adódott, hogy a beiskolázással kapcsolatban is új stratégiát dolgoztunk ki. Nem volt egyszerű elhitetni a kollegákkal a változtatás fontosságát, majdan mérhető eredményességét, de azért centiről-centire haladtunk előre.

– Most hol tart az araszolgatás?
– Ott, hogy 14 évvel ezelőtt 414 diák járt hozzánk, a következő tanévben pedig már 636 növendékünk lesz. Sosem szabad belenyugodni az alacsony osztálylétszámokba, meg kell próbálni ellensúlyozni a helyzetet. Csak arra szabad energiákat fordítani, amit befolyásolhatunk. Az intézmény szellemisége, megjelenése, az itt folyó szakmai munka tőlünk függ. Ellentétben a gazdasági környezettel, a közoktatás éppen aktuális irányvonalával.

– Többször hangsúlyozta a csapatmunkát.
– Mi a gimnáziumban úgy tartjuk, minden felnőtt, aki gyerekek között éli az életét – függetlenül a végzettségétől és a munkakörétől – pedagógus is. Ezért mindenkit azonos rangra emeltünk, természetesen a felelőssége is ennek megfelelő. Pedagógus családban nőttem fel. Amióta az eszemet tudom, látom a pályán lévők anyagi gyötrelmeit. Mégis azt mondom, nem szabad elfogadni olyan pitiáner megaláztatásokat, minthogy pedagógus nap van és csak ezért jutalmazunk mindenkit. Mennyi jut? Fejenként pár ezer forint – tudom, minden forint jól jön, de ezt nem szabad ilyen formában megtenni, megalázó szituációkat idézhet elő. A mi tantestületünkben csak azért, mert valaki pedagógus, nem kapott jutalmat. Aki plusz teljesítményt vállalt, azt tisztességesen, óradíj szerint kifizettük.

– Hogyan tovább?
Most az én fejemben kell rendet tenni egy kicsit. Nem amiatt, mert félnék a jövőtől. De látom a közvetlen környezetemben, hogy nagy váltás, ha valaki saját ura lesz az idejének. Én nem szeretnék abba a hibába esni, hogy ezt most szabadságként élem meg. Okos energia- és időbeosztással, számos területen most majd egy kicsivel többet tudok tenni, mint korábban. Természetesen nem szakadok el teljesen a gimnáziumtól, amennyiben igényt tart az új vezető a tanácsaimra, jó szívvel megosztom vele a tapasztalataimat. A civil életben vállalt feladataim ugyancsak nem teszik lehetővé – szerencsére –, hogy hátra dőlve, tétlenül teljenek a napjaim a jövőben.

Névjegy

Ónodi Szabolcs 1944. január 30-án született Dunavecsén. Tanulmányait a szabadszállási általános iskolában kezdte. A kunszentmiklósi Baksay Sándor Református Gimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányaimat Pécsett végezte, majd a Testnevelési Egyetemen. 47 éve pedagógus, 14 évig vezette a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumot. Atlétikából, labdarúgásból és tornából edzői végzettséget szerzett. Felesége, Erzsébet ugyancsak a pedagógusi hivatást választotta, ma már nyugdíjas éveit tölti. Két gyermekük született: Attila és Gabriella. Ónodi Szabolcs öt unoka boldog nagypapája. A civil életben is aktív szerepet vállal: tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak, alelnöke a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesületének. A Testnevelési Egyetem Társadalmi Tanácsadó Testületében is számítanak a munkájára, akárcsak a magyarországi evangélikus oktatási bizottság tagjaként, és helyi önkormányzati képviselőként. Számos kitüntetéssel jutalmazták már eddigi szerepvállalását. Hobbija a szőlészkedés-borászkodás, de az általa megálmodott és létrehozott kis asztalos műhelyében is előszeretettel barkácsol szabadidejében.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!