Közélet

2014.12.12. 16:33

Sosem volt szüksége hátszélre a 2014-es év borászának

Idén Dúzsi Tamás szekszárdi borász nyerte el a 2014-es Év Bortermelője címet. Nem volt könnyű ezt a beszélgetést lebonyolítani, mert a telefonja szinte percenként szólalt meg, végül kikapcsolta. A többség még az Év Bortermelője cím bejelentése után egy héttel is azért hívta, hogy gratuláljon neki, voltak akik borbemutatóra, rendezvényre invitálták. Az biztos, hogy zsúfolt hónapok elé néz Dúzsi Tamás.

TEOL/Mauthner Ilona

Fotós: MTI/MTVA

– Eddig sem unatkoztam, ugyanis még korábban elindított úgynevezett Borvacsorákra, különböző városokban, éttermekben folyamatosan hívnak bennünket is. Ilyenkor a gasztronómiai élményeket irodalommal is fűszerezzük. Amikor elnyertem az Év Bortermelője címet természetesen nagyon örültem, nagy megtiszteltetésnek érzem, a szakma idén engem talált erre alkalmasnak.

– Hogy kezdődött az Ön borász pályafutása, volt egy kis szőlő a családban?
– Nem, szüleimnek nem volt szőleje, de a nagyszülők gazdálkodtak Dúzson és Nagykozáron. Várdombon születtem, Őcsényben nőttem fel, felnőttként kötődik a borászathoz az életem. A kertészeti egyetem gyöngyösi főiskolai karán diplomáztam, majd a szekszárdi állami gazdaságnál dolgoztam, később Lengyelben is tanítottam, és dolgoztam a Pannónia sörgyárnál, majd az Aliscavinnél, mint a palackozó vezetője. Amikor ez utóbbi cég megszűnt, rákényszerültem arra, hogy a saját lábamra álljak. Ekkor volt a kárpótlás is, így 3,3 hektárnyi ültetvényt sikerült vásárolnunk Sióagárdon. A semmiből építettem fel a borászatunkat. Kezdetben semmilyen felszerelésem nem volt, még arra sem volt pénzünk, hogy napszámost fogadjunk. Egyedül metszettem, permeteztem. A gyerekek még kicsik voltak, így a feleségemre sem számíthattam. Ráadásul az első év nagyon rosszul is sikerült, jó lisztharmatos lett a szőlőnk. Próbáltam hitelt felvenni, de akkor kisebb összeget nem adtak, csak a nagyobbat tuszkolták, abba meg nem akartam belemenni. Ahogy teltek az évek, szépen, lassan, minden fillért visszaforgatva gyarapodtunk. [caption id="" align="alignleft" width="430"] Dúzsi Tamás a 2014-es Év Bortermelője, és Cannes-ban ő vezeti rozéival az éremtáblázatot (Fotó: MTI)
[/caption]

– Most hol tart a gazdaság?
– Húsz hektár körüli a saját tulajdonú ültetvényünk, ehhez bérlünk hasonló nagyságú területet, illetve szőlőt integrálunk, az egyik volt főiskolai társamtól vásárolok szüret környékén. Mindent összevetve úgy 50-60 hektárnyi termést dolgozunk fel évente. Évről évre tudtuk bővíteni a piacunkat és a forgalmunkat, így jelentős a szerepünk a megye palackos borainak a forgalmazásában. A mi pincészetünk ugyanis csak palackos borokat forgalmaz.

– A mai gazdasági helyzetben ez hogyan sikerül megoldani önöknek?
– Ha jó a bor, akkor saját magát reklámozza. Van egy saját üzletünk Szekszárdon, egy pedig a fővárosban, de a forgalom zömét a különböző vinotékák, éttermek, szaküzletek bonyolítják. A termésünk nagy részét a Budapest Bortársaságon keresztül értékesítjük. Van olyan üzletlánc, ahová direkt beszállítók vagyunk. Meg kell találni azt az árat, amelynél úgy érzi a vásárló, jó minőséget kapott, de az ár is elfogadható.

– Ki segít a gazdaságban, van borásza, növényvédelmi felügyelője?
– Én vagyok a borász és a szőlész is egyszemélyben. Természetesen már a gyerekeim is nagyobbak, így rájuk is számítok, a feleségem is sokat segít. Próbálkoztunk már borász alkalmazásával is, de úgy döntöttünk, ezt a munkát inkább a gyerekeim bevonásával végezzük. A kiállítások, borbemutatók megszervezésében, lebonyolításában sokat segítenek. Úgy érzem mindenki szinte erőn felül teljesít a családban. Nem könnyű a munkát szervezni sem, hiszen hét helyen van a gazdaságunk jelenleg, ráadásul nem is egy településen, Harcon, Szekszárdon, Sióagárdon. Tervezünk egy palackozó csarnokot és egy rozé-teraszt, ahol egész évben méltó módon tudjuk majd fogadni az idelátogató borturistákat.

– Mire jut még ideje a borászkodás és a borbemutatók mellett?
– Van egy szenvedélyem, a kerékpározás. ha az időm engedi, főleg vasárnap, ebéd után, felpattanok rá és elindulok Szekszárdról Báta irányába, egészen a furkói tetőig. Ott megállok és jövök vissza. Hosszú emelkedőn kell felfelé tekerni, de a hegyet jobban szeretem, mint a szelet, mert az alattomos, gyakran kiszámíthatatlan. Az életben is így gondolom, ha az ember szemben áll a kihívásokkal, tudja mire kell felkészülnie, ha hátulról tolják a szekerét akkor előbb-utóbb benyújtják a számlát. És nem tudhatja előre, hogy mire számíthat.

Ismerik a nevét és a borait a világban

Dúzsi Tamás 65 éves, hét gyermek édesapja, ebből ketten már felnőtt, önálló életet élnek, két unokával is megörvendeztették. Az ifjabbik Dúzsi Tamás borászként végzett, tanulmányait Lisszabonban és Monpellier-ben is folytatta. A kisebbik lánya, Éva művészettörténész, Bence már elvégezte a budafoki borászati technikumot, most a pécsi egyetemen geográfiát tanul, Vince gépésznek készül, és a legkisebb gyermek, Lőrinc, jövőre fog érettségizni. A családon kívül a borász legbüszkébb arra, hogy a világ egyik legnagyobb rozé borok versenyén, Cannes-ban ő vezeti boraival a nemzetközi éremtáblázatot. Borai eddig több mint 70 érmet hoztak el a világ nagy szakmai versenyeiről. Megtanulták a Dúzsi nevet Franciaországban, Németországban, Svájcban, Spanyolországban, Portugáliában. A titka pedig csak annyi, hogy még 65 évesen is igyekszik a hibájából és a sikereiből is tanulni.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!