Közélet

2015.07.19. 17:16

Alig néhány faóriás maradt a Szlavón-tölgyesből

A megye védett értékeinek egyike a madocsai Szlavón-tölgyes. A 120 éve telepített erdő legöregebb egyedei már nincsenek meg. Hiába számít különlegességnek, kevesen „látogatják”.

Vida Tünde ([email protected])

Gyakran emlegetik, mint a település ritka, természeti értékét, bekerült a megyei értéktárba is a Szlavón-tölgyes, de kevesek ismerik a területet. A kivételek egyike Laposa János, aki mint a Madagro Kft. szakembere hivatalból is járja a határt, de – mint az szinte azonnal ki is derül róla – a természet szerelmese. Mint János elmondta, sajnos az öreg szlavón tölgyek nagy részét már kivágták, mára a közel 6 hektárnyi területnek csupán kis részét borítja igazi gyöngyvirágos-tölgyes. Erről Gelencsérné Tolnai Klára polgármestert is kérdeztük, azt mondta, magántulajdonban van az erdő, az öreg fákat engedéllyel vágták ki az újratelepítési kötelezettségnek is eleget téve. Mivel a környék talajvíz-háztartása megváltozott, ezért a kivágott erdőrészek helyén úgy tűnik, tölgyet nem sikerül telepíteni, ezért az erdészeti szabályokat figyelembe véve más fafajtákkal lehet csak pótolni.

A legidősebb példányokból alig néhány faóriás maradt meg. A hozzájuk vezető utat még ő is csak többszöri próbálkozásra találja meg. Majd’ embermagasságú sűrű aljnövényzetben gázolunk, hogy elérjük a hatalmas tölgyeket. Ha látni nem is lehet, érezni igen: a csalán itt nem ritka faj. A csípések gombamód szaporodnak, sovány vigasz, hogy, hála nekik, a reumát elkerülhetjük. 250 méterre a töltéstől megérkezünk utunk céljához: a fák koronája égbe tör, törzsük átmerője nagyjából egy méter lehet.
A természetszerető fiatalember elárulja, hogy a szlavón tölgy a  tulajdonképpen a kocsányos tölgy egyik változata.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] A madocsai Szlavón-tölgyest Laposa Jánossal kerestük fel. Ő mesélt arról is, sajnos az öreg szlavón tölgyek nagy részét már kivágták, mára a közel 6 hektárnyi területnek csupán kis részét borítja igazi gyöngyvirágos-tölgyes
[/caption]

A Duna mentén húzódó árvízvédelmi gát mellett található nagyjából hathektáros erdő helyi védettséget élvez. Az erdészeti nyilvántartás szerint 123 éves tölgyes védetté nyilvánításának fő célja a kocsányos tölgy balkáni változata génállományának megőrzése volt. E mellett az erdő fajgazdag élővilágnak biztosít élőhelyet. Ez utóbbit magunk is megtapasztaljuk, mihelyt az autóba visszaszállva, ha nem is torony iránt – pedig a tölgyestől tisztán látszik a madocsai református templom tornya – haza indulunk. Az erdő mellett mezei pocokra vadászva ölyvek pásztázzák a gabonatarlókat.  Alig ocsúdunk fel, máris egy rókát ugrasztunk meg, a meglepett állat eltűnik a vetésben, ahogy néhány perccel később egy nyúl is. Az autó hangjának közeledtére gyors szárnycsapásokkal a levegőbe emelkedik egy fácánkakas. Ő torony iránt indul el, mi néha nagyokat huppanva zötykölődünk a falu felé.

Egy kis történelem

Szlavónia Dráva és Száva közti tölgyesei a török időkben gyakorlatilag lakatlanok voltak nehéz megközelíthetőségük és a háborús viszonyok miatt, így nem termelték ki őket. A XVIII. század végétől először lassan, majd egyre gyorsuló ütemben kezdett csökkenni a tölgyesek területe. A vasútvonalak kiépülésével a tölgy iparifa-export – és ezzel a fakitermelés – hihetetlen mértékben fellendült: szlavóniai tölgyből készült talpfákat használtak az egész Osztrák–Magyar Monarchiában, de épületfaként is kedvelt volt. Szlavóniai tölgyet használtak fel a budapesti Parlament és számos más középület belsőépítészeti munkáihoz, de – a tankonyvtar.hu tanúsága szerint – ebből épült Bécsben a Városháza, a Parlament és a Hofburg is.

A szlavón tölgy hírére jellemző, hogy a magyar millenáris kiállításon kiállítottak egy olyan óriási rönköt, amelynek szállítására több vasúti kocsi kellett, de az 1900-as párizsi világkiállításra is került egy 64 köbméter térfogatú, 260 cm mellmagassági átmérőjű rönk.

A szlavón tölgy őserdők természetvédelem alá helyezését 1906-ban kezdeményezték, de az őserdő kitermelése még az első világháború után is folytatódott: az 1920-ban még meglévő mintegy 7500 ha idős, 140 év feletti állományból mára egyetlen, 53 hektárnyi állományfolt maradt meg hírmondónak a „Prasnik” nevű rezervátumban. Ez a terület 1929 óta védett, az uralkodó fák kora 150–300 év között van, mellmagassági átmérőjük 70-től 200 cm-ig terjed, magasságuk eléri a 40 métert.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!