Közélet

2015.07.27. 11:20

Elvarázsolta a tajvaniakat a Bartina gyermekcsoportja

A tajvani Yilan Nemzetközi Folklór és Népi Játék Fesztiválon 1995-ben volt először - és hosszú ideig úgy tűnt, utoljára - magyar csapat. Húsz év elteltével a szekszárdi Bartina Néptánc Egyesület öregbítette nemcsak saját, de hazánk jó hírét is a távol-keleti szigetországban.

Szeri Árpád

– Elsőre még úgy tűnt, hogy csak álom marad a vendégszereplés – mondta el lapunknak Matókné Kapási Julianna, a Bartina művészeti vezetője. – Tajvan nagyon messze van, nagyon nagy a feladat és nagyon drága az út. A tavalyi mexikói vendégszereplés majd'' minden tartalékunkat felemésztette. Éppen ezért a szervezők felkérését köszönettel ugyan, de elhárítottam.

Többszöri egyeztetés, győzködés és biztatás után döntöttünk mégis úgy, hogy ismét a szülőkhöz fordulunk. Tőlük, illetve a kapcsolatrendszerükbe tartozó vállalkozói körtől kérve anyagi támogatást. Eredménnyel jártunk, ami azt jelenti, hogy július elején útnak indultunk a gyermekcsoporttal.
A repülőgép először az Arab-öböl menti Dubajban landolt, a hipermodern, csillogó légikikötőben a csapat szó szerint látványos képet kapott arról a hivalkodó luxusról, ami az olajsejkséget jellemzi. Innen már „csak” nyolc óráig tartott az út a célállomásig, Tajvan fővárosáig, Tajpejig.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Matókné Kapási Julianna, egzotikus társaságban
[/caption]– A repülőgépből kilépve trópusi hőség zúdult ránk, a 38-42 fokos meleggel nagy páratartalom jár együtt. Ennek azért volt jótékony hatása is, hiszen – tapasztaltuk néhány nap elteltével magunkon – a száraz, pattanásos vagy repedezett bőr simává és bársonyossá vált. S még valamiben volt részünk, már a reptéren: fantasztikus fogadtatásban. Úgy tucatnyi, az öröm érzésével betöltekezett, lelkes helybeli várt bennünket, énekkel, feliratokkal, zászlókkal, virágfüzérekkel, a bőröndöket azonnal kivették a kezünkből, és úgy kísértek bennünket a buszig. Mintegy száz kilométert megtéve érkeztünk a fesztivál helyszínére, Yilan városába.

A szekszárdi táncosokat az egyetemi campusban helyezték el, a körülmények európai szemmel is teljesen megfelelőek voltak. Egyetlen „apróság” adott okot némi panaszra: a csiszolt falaphoz hasonlító ágyakon, a kínai szokásoknak megfelelően, nem volt puha matrac vagy laticel, alátét gyanánt egy nyári takaró szolgált... Az ebből származó, időnkénti kényelmetlenséget azonban feledtette az az élmény zuhatag, amiben a bartinások is nap mint nap megmártóztak.

– Már maga az étkezés is felért egy kisebbfajta kalanddal – folytatta a művészeti vezető. – Svédasztalos forma, kínai tartalommal: így lehetne megragadni a lényeget. Minden nap nyolc-tíz főétel közül választhattunk, a kedvünkért készített hagyományos rizs, tészta és burgonyaköret plusz sült csirke mellett rengeteg zöldség és gyümölcs – többek között nap érlelte ananász, banán, guava, licsi, mangó, papaya – kínálta magát szépen felszeletelve. A különlegességet a tenger gyümölcsei jelentették: garnélák, homárok, kagylók, polipok, szépiák és egzotikus halak álltak végtelen sorban és százféleképpen elkészítve az ínyencek rendelkezésére. Mi, felnőttek úgy éreztük, ez itt a Kánaán... A gyermekek többsége eleinte idegenkedett a tenger gyümölcseitől, de később már akadt, aki büszkén újságolta: Jula néni, kilenc rákot ettem!

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Bartina séta a Csendes-óceán partján. Ez még az apály ideje
[/caption]Aki már most irigyelné – egyébként nem kevés joggal – a Bartinát, az azért vegye számításba, hogy a 8-12 éves szekszárdi gyermekek naponta akár többször is egy órás műsort adtak, rekkenő hőségben és percre kiszámított, szigorú menetrend szerint. Erre a „diktatórikus” lebonyolításra szükség is volt, hiszen, az egyetlen európai Bartina mellett, némi túlzással élve, ezen a fesztiválon adott egymásnak találkozót fél Ázsia. Hong-Kong, India, Indonézia, Kína, Oroszország, Örményország, Thaiföld egyaránt elküldte táncosait, akik szemkápráztató viseletekben léptek a világot jelentő deszkákra. Távol-keleti egzotikum ide, lenyűgöző öltözékek oda, valójában mégsem ez a két tényező hódította meg a helybelieket. Hanem a Bartina!

– Túlzás nélkül állíthatom, hogy a mi gyermekeink lettek a kedvencek! – összegezte és értékelte a visszajelzéseket Matókné Kapási Julianna. – Ez több tényezőnek is köszönhető. Egyrészt a legkisebb gyermekekkel a mi csapatunk mutatkozott be, a publikum mindig hálás és hosszas tapssal jutalmazta a kicsik remek műsorát. S azt se feledjük el, hogy a néptánc a világ sok helyszínén, így Ázsiában is – sajnos – a show felé tolódik el. A Bartina ezzel szemben egy eredeti, autentikus, tiszta forrásból eredeztethető világot mutatott fel: ezt pedig nemcsak rácsodálkozással, de elismeréssel is fogadja az értő közönség.

A munka mellett jutott idő némi kikapcsolódásra is. A szekszárdiak a szigorú időbeosztással szervezett szabadidős programokon eljutottak egy bambuszrügy ültetvényre, meg is kóstolták a retek ízére emlékeztető termést. Sétáltak az óceán partján is, de a vízben nem mártóztak meg, miután a dagály három méteres hullámokkal tért vissza. Azért nem maradt el a fürdőzés sem, a közeli Aqua Parkban. Az utolsó napon pedig a fővárossal, Tajpejjel ismerkedett a csapat, mielőtt búcsút intett volna a repülőtéren az életre szóló élményt jelentő Tajvannak. 

A CIOFF szerepe a nagy utazásban

A CIOFF (International Council of Organizations of Folklore Festivals and Folk Arts – kb. Folklórfesztivál Szervezők Világszövetsége) azt kérte, hogy húsz év elteltével ismét lépjen fel a yilani fesztiválon egy jeles magyar csapat. Héra Éva, a CIOFF magyarországi szervezetének elnöke a Bartina Néptánc Egyesülettel vette fel a kapcsolatot, majd győzte meg a vezetést arról, hogy ott a helye Tajvan szigetén. Egyébként 2013. decemberében a Bartina éves nagyműsorán a CIOFF Matókné Kapási Juliannának a világszervezet ezüst kitűzőjét adományozta, elismerve több évtizedes, áldozatos és eredményes munkáját.

Megtáncoltatták a szerzeteseket
Stolczenbach Kata Sugárka: – Számomra az egyik legkedvesebb élmény a tajvani fiatal kísérőinkkel való találkozás és a velük kötött barátság. Vendégszeretetük minden várakozásomat felül múlta. Jómagam Liliannel és Evelynnel töltöttem a legtöbb időt. A sok fellépés közt jutott időnk arra is, hogy néhány magyar szót megtanítsunk nekik. Viszonzásul a megtanult magyar szavak kínai megfelelőjének leírására tanítottak. Találkozhattunk egy iskolában igazi buddhista szerzetesekkel, akiket még egy kis magyar táncra is sikerült rávenni. Számunkra eddig ismeretlen ételeket kóstolhattunk, nekem különösen ízlett a polip, a kagyló és garnélarák is.

Bambusz kalapot kaptak ajándékba
Ganczer Flóra: – Tajvan számomra egy csodálatos kultúrával rendelkező ország, de nekem erről az utazásról nem a templomok pompája és az ételek sokszínűsége, hanem az ottani kis „családunk” és a helyiek vendégszeretete jut először az eszembe. A családot tíz főiskolás korú fiú és lány alkotta, ők egész végig segítették a napjainkat, programokat szerveztek nekünk, kísértek minket. Sosem fogom elfelejteni, ahogy megérkezésünk után Tajpej repterén virágfüzérekkel és üdvözlőtáblákkal köszöntöttek bennünket. Nagy figyelmesség volt tőlük az is, hogy a júliusban születetteknek születésnapi bulit rendeztek. Búcsúzáskor még azt a bambusz kalapot is megkaptuk tőlük ajándékba, amit két héten keresztül kerestünk a vásárlások alkalmával.

Gyógyhatása volt a vendéglátásnak
Sefcsik Máté: – A magyarokról azt mondják, hogy jó vendéglátók. Ez a tajvaniakról is elmondható, legalábbis én ezt tapasztaltam: nagyon szívélyesen fogadtak minket, mindenkit egy kis ajándékkal vártak és mindenben segítettek. Én különösen is rászorultam a gondoskodásra, mert betegen, lázasan érkeztem meg. Vendéglátóink mindent megtettek, hogy minél hamarabb meggyógyuljak és feledtessék velem a rossz kezdetet. Ez sikerült is... Nagyon jól éreztem magam!

Amit a szigetről érdemes tudni

Tajvan (portugál nevén Formosa) közel 36 ezer négyzetkilométer területű sziget. Kelet-Ázsiában, a Csendes-óceánon, nem messze Kína partjaitól található. Kétharmadát a keleten húzódó hegység teszi ki, míg maradék részén síkság terül el. Miután a Ráktérítő vonalában fekszik, éghajlata trópusi, illetve szubtrópusi. Népessége közel 24 millió fő, a hivatalos nyelv a kínai mandarin. A sziget technológiai ipara kulcsfontosságú szerepet játszik a világgazdaságban. A tajvani cégek gyártják a világ fogyasztói elektronikájának nagy részét. A Kínai Népköztársaság saját területének tekinti.


 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!