Közélet

2015.09.07. 20:29

Összeégett fekete testek - könyv a nagymányoki bányakatasztrófa emlékére

Négy év közös munka után jelent meg az 1932-es nagymányoki bányaszerencsétlenség emlékére Dull Zoltán, V. Gänszler Beáta és Neubauer Antal könyve, a Fekete aprószentek.

Balázs László ([email protected])

„Aprószentek napja volt. Majdnem két évezreddel ezelőtt betlehemi anyák és apák ugyanígy sikoltoztak kardélre hányt csecsemőik miatt, ahogy itt sírnak kétségbeesetten az elhunyt férfiakért. Aprószentek ők is. A bánya réme ítélte halálra őket, ártatlan áldozatok, mint a betlehemi kisdedek. Összeégett fekete testek. Fekete aprószentek.”

Pénteken a nagymányoki közművelődési központban tartották a Fekete aprószentek című könyv bemutatóját. A zsúfolásig megtelt nagyteremben az elhunytak leszármazottai, barátai, ismerősei, volt bányászok, érdeklődők és mecénások énekelték el a bányászhimnuszt, melyet Herger Pál szívét-lelkét beleadva kísért harmonikán. Ezt követően Hucker Ferenc Fliege mit mir in die Heimat című harmonikaszólója következett. A meghitt hangulatot Hucker Veronika, a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum könyvtáros-múzeumpedagógusa előadása csak fokozta. A nagymányoki bánya történetéről, a település két világháború közötti gazdasági, szociális és kulturális életéről beszélt – előadását projektoros vetítéssel tette követhetővé. A szénporrobbanás tizennégy áldozata közül két személy portréját nem lelték fel az alkotók, ezért csak tizenkét kép vetítése alatt foglalta össze a tragédia történetét a pedagógus.

Az érzékletes összefoglaló után az alkotók meséltek az anyaggyűjtésről, a könyv megírásának érzelmileg is megterhelő időszakáról, a számítógépes szerkesztés és tördelés buktatóiról és örömeiről. A nehézségek ellenére úgy érzik, rengeteg megható és felemelő percben, órában volt részük. Elmondásuk szerint a főszereplők beköltöztek mindennapjaikba, történetük hatással volt személyes életükre is. Bíznak benne, hogy céljukat elérik: az összegyűjtött források alapján – mégsem tudományos igényű tanulmányként – megírt emlékezés tisztelgő főhajtás az utódok részéről.
„Hucker Péter bányamunkás sehogy sem akarózott leszállni a tárnába, rossz előérzete támadt, úgy érezte, hogy onnan élve nem kerül ki” – kezdte a mányoki bányász (elképzelt) utolsó óráinak felolvasását Hucker Veronika. A közönség soraiban nem csupán a hölgyek, hanem több férfi is megkönnyezte a megható részletet. A könyvbemutató záró momentuma Hucker Ferenc és Herger Pál közös harmonikajátéka volt: a Holdfénykeringőt játszották el úgy, ahogy csak két érzelmes szívű zenész tudja. A dedikálásra várók között volt Hucker Péter unokája, aki elmondta, hogy családi elbeszélésből tudja, hogy minden úgy történt nagyapja halálakor, ahogy az a könyvben szerepel. Nem engedték, hogy édesanyja megnézze a nagyapa tetemét, mégis megleste a kislány, aki a könyv megjelenése előtt hunyt el szép kort megélve, de édesapja összeégett testének látványát soha nem felejtve…

A tizennégy hős

Közel nyolcvanhárom éve, 1932. december 28-án, aprószentek napján történt a baleset, amelyben négy váraljai (Máté János, Papp János, Schlaufmann Henrik, Siketz Ferenc), egy györei (Hári István), egy mecseknádasdi (Gradwohl Antal), egy szalatnaki (Pfisztner Károly) és öt nagymányoki (Herbert Ferenc, Hucker Péter, Isztl Ádám, Steiger József, Beck Frigyes) bányász vesztette életét a helyszínen. A kismányoki Müller György három nappal, a mecseknádasdi Müller János pár órával élte túl a szörnyűséget. Müller György a szekszárdi kórházban hunyt el; Müller Jánost hordágyon, gyalogosan vitték haza kollégái, ám sajnos csak a holttestét adhatták át a feleségének és apró gyermekeinek.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!