Közélet

2015.11.15. 14:51

Szereti a munkáját

Minden reggel kocogással kezdi a napot Mozolai Annamária, a PTE KPVK adjunktusa, aki az idén az Illyés-plakett első fokozatában részesült.

Ihárosi Ibolya ([email protected])

A jogelőd hagyományait megőrizve idén is odaítélte az Illyés-plakettet a Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kara a legjobbaknak. A plakett I. fokozatában részesült kiemelkedő munkája elismeréseként Mozolai Annamária, az Illyés Gyula Pedagógusképző Intézet oktatója.
– Nem tudta személyesen átvenni a kitüntetést, mert éppen az Egyesült Államokban volt. Mi okból?
– Egy kedves szekszárdi ismerősöm futotta le a New York maratont, neki segítettünk ebben.
– És milyen eredménnyel végzett?
– Nagyon jól szerepelt, a magyar indulók közt a negyedik lett, és ő volt a legeredményesebb magyar hölgyversenyző.
– Miért választotta annak idején éppen a Testnevelési Egyetemet?
– Egyenes volt az utam, lényegében a homokozó gödörben nőttem fel édesapám mellett. (Mozolai János, a Garay Gimnázium legendás hírű és népszerű testnevelő tanára, a szekszárdi atlétika egyik atyja.) Mindenképpen tanár szerettem volna lenni, már  kisgyerekként is tanítottam, osztályoztam a babáimat. Szerencsémre az egyetem elvégzése után állást kaptam az akkori főiskolán. Azóta is itt vagyok, ami bizonyítja, hogy jól érzem magam a karon és nagyon szeretem a munkámat. A Pedagógusképző Intézet hallgatóit tanítom elsősorban testnevelés-módszertani, tantárgy-pedagógiai tárgyakra.

[caption id="" align="alignleft" width="430"] Mozolai Annamária (Fotó: Makovics Kornél)
[/caption]
– Mennyit változtak az elmúlt időben a hallgatók?
– Régebben szinte barátok voltunk, együtt jártunk szórakozni is. Most már, nyilván életkori okokból nagyobb a távolság közöttünk. Úgy tapasztalom, hogy egyrészt éretlenebbek, más értelemben pedig nagyon is érettek. Életrevalóbbak, nagyon gyorsfelfogásúak, vág az eszük, sok területen naprakészek a számítógépnek köszönhetően. Ugyanakkor nem olvasnak eleget, nem járnak könyvtárba. Előfordul, hogy vannak hiányosságaik a viselkedéskultúrát illetően is, például a belépő hallhatók egy részét újra meg kell tanítani köszönni.
– Mi a legszebb az Ön hivatásában?
– Nagyon jó érzés, ha azt látom, hogy egy-egy tanítványom jól érzi magát az iskolában ahol dolgozik, szereti a munkáját és a gyerekeket, s a gyerekek is őt. Külön öröm, ha tanítványaik sikereket érnek el versenyeken. Nagyon jó érzés az is, hogy sokan írnak e-mailt, hogy el tudtak helyezkedni és örülnek, hogy a pályán tudtak maradni.
– Mi a nehéz a munkájában?
– Nem érzem, hogy bármi is nehéz lenne. Ha közömbösséggel találkozom, ha a hallgatók egy részének nincs kedve ehhez a műveltség-területhez. Az ilyesmi elveszi az ember kedvét, de szerencsére nem ez van túlsúlyban.

– Saját sportolói pályafutása miként alakult?
– Nyílván édesapám hatására már az általános iskolában atletizáltam, gimnáziumban voltam a legsikeresebb, az egyetemen már kicsit kissé háttérbe került az élsport, mert minden sportágban kellett egy bizonyos fokú jártasságra szert tenni. Utána Szekszárdon tenisz, majd később aerobic-oktató lettem. Ezekben a sportágakban érzem magam leginkább otthon. A családdal régebben sokat jártunk lovagolni, síelni, mostanában pedig minden napot kocogással kezdek.
– A hallgatók mennyire élnek az adott sportolási lehetőségekkel?
– A kar tornaterme és uszodája minden nap zsúfolásig tele van, és ebben a hallgatók is szép számban kiveszik a részüket.
– Ha teljesülne három kívánsága, mit kérne?
– Egészség, boldog család és hogy maradjon minden úgy, ahogy most van.

Az Illyés-plakett

1987 óta az intézmény oktatója. Fontos szerepet vállalt a csecsemő- és kisgyermeknevelő felsőoktatási szakképzés majd az alapképzés indításában. Az alapszak koordinátoraként minta értékű munkacsoportot alakított ki a pécsi, paksi és szekszárdi módszertani bölcsődék szakembereivel. Sok éven át segítette a kar tanrendjének kidolgozását. Folyamatos aktivitással vesz részt intézeti projektek, pályázatok, illetve ezekhez fűződő tananyagok kidolgozásában. Nagyszerű szervezőmunkájával járul hozzá a kar és az intézet rendezvényeinek sikerességéhez. Rendszeresen segíti a hallgatók sporttevékenységét, eredményesen készíti fel a hallgatókat testnevelési tanítási versenyekre. Számos hallgató szakdolgozatában vállal konzulensi és opponensi feladatokat. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottsága Mozgásbiológiai Bizottság, Testnevelési és Sporttudományi Munkabizottságának, a Csecsemő- és kisgyermeknevelő Képzés Országos

Programfejlesztő Bizottságának. Személyisége, példamutató szakmai és emberi jelenléte meghatározó az oktatói kollektíva és a hallgatók számára.

Programfejlesztő Bizottságának. Személyisége, példamutató szakmai és emberi jelenléte meghatározó az oktatói kollektíva és a hallgatók számára. Mozolai Annamária (Fotó: Makovics Kornél) -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!