Egy egyszerű pasas, aki csak dolgozott

Sokaknak volt kisebb-nagyobb szerepük a Tolna megyei rendszerváltásban, de Príger József vitathatatlanul a diktatúrából a demokráciába való átmenet kulcsfigurájának számított. Ő volt az első szabad választást követően a megyei önkormányzat elnöke. Szívesen emlékszik a harminc évvel ezelőtti időkre. Párton kívüliként, az MDF és a KDNP támogatásával nyerte el és töltötte be az elnöki posztot 1990 és 1994 között.

A 84 éves könyvvizsgáló még ma is dolgozik. Pénzügyi területről érkezett a politika hadszínterére, s aztán oda is tért vissza. A második ciklusban már az MSZP által támogatott Bach József kapott több szavazatot.

– Nem állítom, hogy jól esett – emlékszik vissza –, de nem rázott meg túlságosan, mert volt hova visszatérnem. Örömmel folytattam volna, ami a vezetésemmel elkezdődött: a beruházásokat és a partnerkapcsolatok építését.

Az akkori legemlékezetesebb események közé sorolja az egykori önkormányzati elnök a megyei kórház bővítésének elindítását – mely aztán sokáig húzódott, és csak jóval később valósult meg –, a palánki sportszékház építését és a Német Színház létrehozását. Az ehhez szükséges forrás ötven százalékát a németek biztosították, hála a partnerkapcsolatnak. Tolna megye partnerévé vált azokban az években a romániai Alba megye, a németországi Bautzen járás és Tauber járás, az angliai Chichester járás, valamint a kínai Szecsuán tartomány.

Túlzás lenne persze azt állítani, hogy diadalmenet volt a rendszerváltás egy megyei vezető szemszögéből nézve. Át kellett szervezni, le kellett építeni az apparátust. A Kádár-rendszerben szinte minden egészségügyi, oktatási és kulturális intézmény a megyei tanácshoz tartozott. A települési tanácsok és a felügyeletük alá vont intézmények költségvetését is a megye készítette. Ám azt követően sok minden elkerült, s az új felállásban a kétszáz alkalmazott helyett harminccal kellett megoldani a megmaradt feladatok ellátását. Megmaradtak a megyénél a középfokú oktatási intézmények, a megyei kórház, a szociális otthonok, a múzeum és a levéltár.

– Igyekeztünk minden távozó dolgozónak új helyet találni – mondja –, viszonylag kevés egzisztenciális veszteséggel sikerült végigvinni a folyamatot. A más irányítás alá átkerülő osztályokkal nem volt gond, csak azokkal, akiknek nem jutott státusz. Szinte mindenkit személyesen ismertem, házon belül dolgoztam korábban is, a pénzügyi osztályt vezettem, úgyhogy ezért is kötelességemnek éreztem, hogy segítsek. Egyébként majdnem elmentem én is, egy banknál kaptam volna vezetői helyet, amikor megyei elnöknek jelöltek. Előttem volt már két jelölt, akiket nem szavaztak meg.

Saját egykori szerepéről szerényen nyilatkozik Príger József. Elvégezte, amit az adott időben, az adott helyen el kellett végezni. Szép és tartalmas négy év volt, melynek során „egy egyszerű pasas a legjobb tudása szerint dolgozott”.

Még 82 éves korában is focizott

Príger József 1935-ben született. Végzettségeit a hetvenes-nyolcvanas években szerezte: pénzügyi és számviteli főiskola (diploma), okleveles könyvvizsgáló (szakképesítés), adótanácsadó és ügyvitelszervező (szakképesítés). Szakmai pályafutását a Szekszárdi Járási Tanácsnál kezdte, majd átkerült a megyéhez, ahol lépkedve a ranglétrán pénzügyi osztályvezető lett. A rendszerváltáskor ebből a pozícióból került a megyei önkormányzat elnöki székébe. Politikai pártnak nem volt tagja, s miután a második ciklusban nem őt választották meg elnöknek, be is fejezte a politizálást, visszatért a szakmájába. Ma is dolgozik mint könyvvizsgáló és adótanácsadó. Szabadidejében sportol, 82 éves koráig focizott, de azt egy sérülés miatt abbahagyta. Sokat kerékpározik, főleg nyáron a Balatonnál. Házas, két gyereke, négy unokája és egy dédunokája van.