Hogy ne szakadjanak el a külvilágtól, időseknek kötelező a pletyka

A kíváncsiság, a másik emberre figyelés megőrzése az egyik lehetősége az idősödés folyamatának viszonylagos lassítására. A köznyelvben pletykának nevezett beszélgetés – a másik jóindulatú „kitárgyalása” – így hasznos időtöltése lehet az idősödőknek is. A pletyka ebben az értelemben nők és férfiak számára azonosan fontos közéleti, egészségvédő tevékenység. A segítő szándékú másik emberre figyelés pozitív, fiatalító energiákat mozgósíthat az idős emberekben is. Természetesen a rosszindulatúságot és irigységet ajánlatos elkerülni, ám a világ iránti érdeklődést, a jó pletykát, a másikon való segítést semmiképpen nem.

Talán ez volt az egyik legfontosabb üzenete a térítésmentes, egynapos „Időslátogató és otthoni segítségnyújtó” laikus segítő felkészítő tréningnek, melyet a Katolikus Karitász és a Szekszárdi Római Katolikus Plébánia Karitász csoportja szervezett a Plébánia Közösségi Házában. Céljuk az volt, hogy az érdeklődők fejleszthessék az idősek látogatásával, otthoni segítségnyújtásával kapcsolatos készségeiket, szakmai tudásukat, hogy a későbbiek során új módszerek, ismeretek birtokában végezhessék vállalt önkéntes tevékenységeiket. Az önkéntesség olyan tevékenység, melyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön vagy külföldön a közös jó érdekében személyes akaratból végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az önkéntes, a saját idejét, tudását, személyét, kapcsolatait is beépíti a tevékenységébe.

Sajnos sok idős ember eljut odáig, hogy nem csak hogy felszámolja kapcsolatait, hanem tudatosan elfordul a környezetétől, a világtól. Mindez törvényszerűen hozza magával az állapot romlását. Éppen ezért a képzés kiemelt témái között kaptak helyt az életkorral járó biológiai és lélektani jellemzők, a leggyakrabban előforduló betegségek, de az is elengedhetetlenül szükségesnek bizonyult, hogy a halálról, gyászról is szó essen. Az előadó Kovácsné Kelemen Judit, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ nyugdíjas ápolási igazgatója volt, aki ma is aktív, a Szociális Háló Egyesület szakmai igazgatójaként. A felkészítő tréningen húszan vettek részt.

A Katolikus Karitász országos szervezete laikus önkéntes segítő felkészítő programot működtet, egyrészt a beteg otthonában segítő önkénteseknek, másrészt kórházban, gondozó otthonban, vagy egyéb közösségi szociális ellátást biztosító intézményekben segítőknek. A programon részt vevő, felkészített laikus önkéntes segítők a gondozásra, segítségre szorulókat saját otthonukban keresik fel, segítik a rászorulót és mentesíthetik a családot (családtagot, aki a beteget látja el) néha csak azzal, hogy a családtag az önkéntes ottléte alatt elmehet otthonról, akár csak sétálni, esetleg moziba.

A képzések során egyébként nem egy olyan esettel szembesülnek, amikor a felkészítő tréningen a saját hozzátartozóját ellátó részvevő felsóhajtott, de jó lett volna két-három évvel korábban megismerkednie a szakszerű ápolással, egyszerű mosdatási, etetési technikákról tudomást szereznie, mert megkönnyítette volna szerette helyzetét. Olyanok is vannak, akik beteg hozzátartozójuk viselkedésére – amelyet nem értettek, nem tudtak kezelni – a képzésen kaptak választ.

A tréning, amellett, hogy biztonságot és megerősítést adott az önkéntesek számára, olyan megdöbbentően egyszerű dolgokat tárt fel, amely laikusként nem jut sok ember tudomására. Ilyen például a kézmosás, amelynek megvan a megfelelő szakszerű technikája. Arra is ügyelnek, hogy sem a kezük élén sem például a folyékony szappan flakonján lévő kórokozók a későbbiek során meg ne fertőzzék a beteget. Szintén alap dolog, hogy szivaccsal nem szabad mosdatni a magatehetetlen testet, ugyanis kórokozó bombává válhat, valamint hetente a hajmosás és a testúlymérés kötelező. Statisztikák szerint, hogy ha hét-nyolc hónapig nem mossák meg a hajat, akkor hajszagú lesz, zsírosodik, majd a nyolcadik hónapnál mindkettő elmúlik. Ezt azért nem szabad megvárni. Az önkénteseknek tisztában kell lenniük azzal is, hogy a családnak, ahol szolgálatot látnak el, a bizalom és az elfogadottság elsődleges, ennek mindent szükséges alárendelni.

Kovácsné Kelemen Judit hangsúlyozta, erkölcsi normája az önkéntesnek, hogy látva a beteg és környezete anyagi helyzetét, csak olyan segédeszközt ajánljanak, amely nem nagy anyagi teherrel jár, nehogy nehéz helyzetbe hozzák a beteget, a családot. Nagyon oda kell figyelniük az önkénteseknek, ha azt tapasztalják, hogy az ellátás hosszú távú lesz. Kizárólag azon termékeket szabad vásárlásra javasolni, amelyek a legfontosabbak, sorrendiséggel az állapotromláshoz és a pénztárcához igazítva. Akár havonta ezer vagy kétezer forint sok család számára már komoly összegnek számít.

– Bárki megkereshet bennünket, aki önkéntes segítő szeretne lenni, elkötelezett a segítségnyújtásra, elfogadja a Karitász lelkiségét, legyen ifjú felnőtt, vagy nyugdíjas – mondta lapunknak Kovács Jánosné Éva a szekszárdi Karitász csoport vezetője, aki az esemény lebonyolításában segédkezett.

Véges a lét

Természetesen szót kell ejteni a véges emberi létről. A közelgő halál tüneteiről, amely többek között lehet a hangos mély légzés, a vizelet elapadása. A gyógyíthatatlan betegségben szenvedők, rákbetegek ellátása kórházi rendszerhez integrált palliatív osztályon, illetve a hospice, azaz az egyházi/alapítványi szolgáltatóknál történik. Tudni kell, hogy például előrehaladott állapotban a hosszantartó kezelés ellenére, hirtelen fellépő állapotrosszabbodás lép fel, a gyógyulási esélyek kétségesek, aktív, gyógyító jellegű kezelés megkísérelhető, de csak átmeneti javulás várható, amely akár évekig is eltarthat. A terminális az, amikor a kezelés, a gyógyszerek szedése mellett az ápolt állapota hanyatlik. Ilyen esetben ritkán még aktív kezelést is adnak a beteg számára az orvosok, de nem várható a gyógyulás, a fájdalmat, a kínzó tüneteket enyhítik, de a bekövetkező rosszabbodás megállíthatatlan, az életesély tizenkét hónapnál rövidebb. Végstádium esetében a betegség megállíthatatlanul a beteg életét követeli, az utolsó néhány hét a fájdalomcsillapítás jegyében telik el, a család felkészül a búcsúzásra. Az agónia az utolsó egy-két nap, amely hullámzás az ittlét és az odaát lét között, ilyenkor a beteg kínzó tüneteit gyógyszerekkel enyhítik. Az önkéntesek a család kimerülőben lévő energiáinak pótlására ebben az esetben a beteg melletti ottlétükkel tudják segíteni a haldoklót és a családot. A hospice szolgálat önkénteseinek külön negyvenórás felkészítőn kell részt venniük. Sokan közülük először családlátogató önkéntesek voltak.