Minden, amit tudunk a futómuskátlikról

Neue Arten von Pelargonien deutschen Ursprunges. Als Beytrag zu Rob. Sweet’s Geraniaceen mit Abbildungen und Beschreibungen. A hangyaszorgalmú szerző munkájának ez a pontos címe, ami magyarul így fest: A német eredetű futómuskátlik új fajtái: kiegészítésként Robert Sweet Geraniaceen című művéhez illusztrációkkal és leírásokkal. Trattinick egyébként valóban nem vesztegette idejét. Korábban, 1811 és 1818 között már öt kötetben megalkotta botanikai fő művét, az Archiv für Gewächskunde, azaz a Növénytani archívum című összegzést. Energiája cseppet sem apadt, hiszen hét évvel később, 1825 és 1843 között az akkori ismeretek szerint szinte mindent összegyűjtött a futómuskátlikról.

– Az első kötetben a címoldal után a német Kertészeti Társaság ajánlása olvasható – adott ismertetést a sorozatról Hucker Veronika, az intézmény könyvtáros-múzeumpedagógusa. – A több oldalas bevezetőben Trattinick hitet tesz a természettudományok, főleg a botanika fontossága mellett. Hangsúlyozza, hogy már az ókori kultúrákban is foglalkoztak a kertészet alapjaival, a virágok sokféleségével, szépségükkel, művészi voltukkal, gyógyhatásukkal. A muskátli nemzetséget is éppen más virágfajtákkal szembeni sokféleségük miatt tartja kiváltképp figyelemre méltónak. A kötetekben jellemzi az egyes muskátlifajokat és egyenként színes ábrákat is kapcsol hozzájuk. Ezek az aprólékosan kidolgozott illusztrációk részletesen és művészi módon láttatják a növények jellegzetességeit.

A muskátli egyébként az 1600-as években Angliából indult hódító útjára, így jutott el a németalföldi Leiden város botanikus kertjébe. A Pelargonium nemzetség elnevezése a görög pelargos, azaz gólya szóból származik, a termés hosszú, hegyes csőralakjára utalva. Fénykedvelő növény, leveleit megdörzsölve fűszeres, muskotályos illatot áraszt. A magyar elnevezés a bajor-osztrák muschkatl szó átvételéből alakult ki. Több faját a parfümipar is felhasználja.

– A kötetek múzeumunk könyvtárában találhatók – folytatta Hucker Veronika. – A könyvtár eredeti állománya majdnem teljes egészében ajándékozás útján gyűlt össze. A gyűjtőkör minden témára kiterjedt, így a természettudományokra is. Jóllehet kifejezett természettudományi osztály és gyűjtemény nincs múzeumunkban. Az 1901-es állománynyilvántartás szerint viszont az intézmény természetrajzi osztályában 6506 darab tárgy, az 1904-es könyvtári katalógus szerint 131 darab matematikai és természettudományi témájú kötet volt beleltározva. Trattinick munkájának múzeumba kerülési körülményeiről sajnos nem sokat tudunk. Az mindenesetre ismeretes, hogy a könyvek leltárba vétele 1957-ben történt meg. A főleg régészeti és történelmi gyűjtőkörű mai szakkönyvtár állományában ezek a kötetek tartalmuk és esztétikai szépségük miatt külön érdekességnek számítanak.

A tudós Goethével is levelezett

Leopold Trattinick (1764 Klosterneuburg – 1849 Bécs) botanikus és mikológus volt. Nevét kétféleképpen írták különböző munkákban, Trattinnick és Trattinick alakban. Jogi, majd orvosi tanulmányok után 1806-ban az alsó-ausztriai rendi kollégium tiszteletbeli tájfitográfus – növényeket leíró tudományág – címet adományozott neki. Miután 1807-ben saját, tízezer példányt magába foglaló növénygyűjteményét a bécsi udvari botanikai és természettudományi kabinetnek ajándékozta, 1808-ban kinevezték ezen kabinet gondnokává. Terjedelmes tudományos munkáit főképp növényekkel, virágokkal, gombákkal kapcsolatosan írta, melyeknek magas kiadási költségeit sokszor saját maga finanszírozta. Természettudományos munkássága mellett élénk levelezést folytatott a kor kiváló íróival is, például Goethével, Humboldttal.